futunk ,rohanunk oly nehéz,
lecsap kegyetlen ,mikor
nem várod ,
miért szeretjük e bolond Világot?
Ha csitulna egy pillanatra
és vad ,hangos szó ne zavarna,
lehet békélt igás testtel,
szebbnek látnánk, ha egymásra lel,
két hason élet.
S az el nem mondott keserű szó,
egymásra lel,mert oly buzgó,
de ha villám gyorsan futunk,
szabad szóban nincsen nyomunk,
szikrás felhők fenyegetnek,
két szerető szív egyben éghet.
Mert csak ímmel-ámmal,élhetünk
józan ,gonosz ítélkezéssel,
lelkünk zúg a sok könnytől
de korunk szárnyal
csendben felettünk,
mert jeges fájdalom az élet ,
felhalmozott sok hitetlenséggel,
mert ha Sors,,hát csak űzzön,
morzsát kapunk,kárhozattal,
libegünk föld-ég alatt,
várjuk a szent közöny percet
mi befedi testünket,
s tétlenségünk sosem kímél
mert áldozatunk vagyunk benne. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése