A verem szélén---Vilhelem Margareta

Két ember tiszta külön élete
amin nincs rajta árnyak bűne,
két ember a titkok menetén
külön válnak, mint nap és éj.

Álarcuknak szelíd vonásai
reszketnek a fény és árnyékban
mert kéjes csókok múltja szenved
mámoros tavasznak alkonyában

s uralkodik mindenek felett
a hézagos lázba hullt szerelem,
mi szépülni akart földre esett ,
szívedhez az út, már eltévedett .

Csak emlékek kapuja van tárva
behunyt szememnek árnyékában
s a fáradhatatlan alkony szelíden 
betakarja szívemnek színes álmát.

Mert örök eskü volt,de hasztalan,
átváltozott romokká álom kastélyom
halk szeleknek lantos hangjára 
vérem lüktet ,ajkamon még ott a csók.


És két ember lázban szenvedve
keresik azt mit rég sepertek szelek,
szívükben a gyász még tombol
nagy fekete árnyak sepernek nyomot.


De ott mélyen valahol mégis,
sötét vérükkel még lüktet két szív ,
s hangok nélküli sötét mély veremben
eggyé olvad a sikító, fájó szerelem./W.B./