sSzorult torokkal---Vilhelem Margareta

Finoman leng a hajamon a szél.
oly játékosan borzolja szálát
sugárba fogja arcom haloványan
a éjjeli hold titkos lángján 

és kergetőzünk elbódító lázban
én és a szél forgunk napra vágyva
a hajnal szólít szédítő álmok után
gyönyörben ringunk a nap aranyán .

Derűsen az éj kis lámpásai múlnak,
a nap lobogással hajamra hullat
apró szikrákat tüzesen meghitten
az éj múlik és megyünk szelíden


a virradatba, hol új nap áll elénkbe
minden perce fölér egy élettel,
víg hanggal dalolom keményen
új élet vesztőjét ami ismeretlen.

És szorult torokkal hangom elvesz
daltalan világba vezetett a szél
kitárt karokkal átölelem bölcsen
vesztőbe futó árva kisírt életem .

A sóhajom száll , a lelkem üres
bár az új utakon szerelem is terem
de szélnek ereje vezeti a hajóm 
így dalos ajkamról elfúja a dalom/W.B./.