A kezdet----Vilhelem Margareta

Szelíd napfényben csöndesen,
kergetem gondjaim világát,
átölelve monoton türelemmel
kegyelmemnek egyetlen óhaját.

Fényből jött, mennyköves égből
készülődésem ünnepi kuszasága,
mosolyom már ott van közöttünk
búja ölelésben, kezem tested ura.

Bársonyos tenyerem simogató élet
kedvedre játszik sűrűn, boldogan,
némává tett szájad akaratomban
s testünk nyelve, szívünkben kutat.

S vágyaink önzetlen ösztönök terhe
miközben erőtlen a hamisság nyelve ,
közöttünk a szó akaratunk diadala,
s a percek nem fecsegnek hiába .

Hagyjuk kuszálódjon körénk rendre
az életadó érzelmek színes virágai ,
hibbant perceink pirosas szirmai
hullámzanak velünk,szél fuvallatában./W.B./