Két hullám közöttt===Vilhelem Margareta

Rég nem találkoztunk utolsó szóra,
de ha összefutunk valaha,
csábos szemed simítja arcomat
vad szavakkal csatázol egy szuszra
kemény beszéd tör fel ajkadról
pillantásod piros lesz a haragtól..

És újra , meg újra elválunk,
harcok között egy kicsikét lazsálunk
pihentetjük fáradt szomorúságunk,
mától- holnapig könnyekkel kiálljuk ,
csak egy fűszál szárazon ,pihenten
méltóan zúzódik talpunk alatt leverten.


És jön tanácstalanul a béke
együtt kacagunk vidáman idétlen ,
csüngök karodon büszkén édesen
kínodban ajkad harapod dühösen ,
hogy annyi bolondság lázas rettegéssel,
háborút üzen hangos nevetéssel. 


De egyszer majd elmúlik minden
és állunk ketten egyedül békésen ,
az élet zubog körülöttünk,szemtelen
de csak egy villantás ébred szemünk közé
homlokunkon kisimul ráncos szerencse
üres téren csak mi vagyunk egy lélekben./W.B./