Elvégeztetett---Vilhelem Margreta

Félelmetes hogy oly gyávánk vagyunk
izzadt tenyerünkkel semmit nem fogunk
várjuk a biztatást förtelmes lazán 
mert minden csak csúszik a lét talpán.

Végképp kiábrándultan , tanulatlan
fecsegünk ezt -azt , mondunk semmit
vállunkon hordjuk léha erkölcsünk
tapsolunk minden csekélységért.

Hova lett a világnak az érdemrendje
hol van a kalapját megemelő király
ki hozza tálcán zsíros ebédünk
utána ki törüli el a mosatlan edényt ?

Lesz még árvább a sokat tudó nemzet
a semmiből próbál majd találmányt
szertelen haraggal néznek gyerekeink
ennyi lett volna létük mi világot fakaszt?

Lépesről lépesre egyre tudakozunk
a szomszédnak új-e e az autója
vagy villát épített a nem tudom hol
vagy éppen bank számlája kifogyott .

Gyertek szedjünk magunkra valamit
hosszabbítsuk meg a napnak hosszát
lerövidült napoknak árnyékos estje,
semmi jót nem szül csak kiábrándulást ./W.B