Egyedül-------Vilhelem Margareta

Aki megjárta már egyszer
hogy kezére csapott a Világ
ne sirassa búsan lelkét
szívet sem kap újat,lejárt


az idő,feneketlen légben
csöndben turkálhat magányt
mindent csupa köd és árny fed
zsebeiben kotorászhat kedvére

emlékképek homályos foltjait
kisimítva röpke tisztaságait,
kiseperheti szívéből a morzsát
a megalvadt vérének mocskát.


Aki sosem kapott napsugarat
mivel melengetné hideg kezét,
ne akarjon fejére sárga koronát
legfentebb csak magának árt 

ha csöndes szürke este, haját
befedi a ködnek bolyhos pora
s szomjas torokkal, repedő ajakkal
piros rögök ülnek szemében zavartan ,

akkor megtudja, hogy sosem lesz 
már testvér ,barát ,akár egy társ ,
remegő kezekkel simítja homlokán
zilált haj tincseinek szürke árnyát /W.B./