A vesztett csata----Vilhelem Margareta

Reggeltől alkonyatig fáradt
ütemek pattognak véges időben ,
semmi sincs mi megállítaná
a sóhajba szálló szent énekem 

Didergő testtel újra meg újra
vágyba torkollik kéjes csókom,
fáradt testemmel észrevétlen
közönnyel sebemmel társalgok

és összeolvad a hajnali homály
gomolygó tömjénnek illatában
édes lemondással érces a mosoly
s fáradtan esik hűlt hamu porába.

Mert keményen harcoltam,daccal
balsorsommal meddő világomban
tékozolt szerelmem visszacsap,
mely valaha vad lánggal dalolt 

de fáj a rettenet véges hatalma,
kudarccal teli sorsomnak átkán
hideg szemekkel figyelem büszkén,
az elvesztett hívatlan akaratom../W.B./