Szenvedö sóhajok---Vilhelem Margareta

Bármit szólhatsz tetézve vétkem,
de ma is azt érzem amit éreztem
két karommal körül ölelem tested
s várom érdekelten végzetem.

Füledbe súgom elhibázott beszédem,
és kéjesen búgóm,bünös szégyenem
szertelen éjjelen habzsolom édesen
túlérzékeny fájó, félszeg szerelmed.

Amikor kín és undor volt lelkemben
szelíd béke hiányában szenvedtem
hogy sirattalak valaha emléked estjében
gyógyuló szívemben ,s arcod fényében.

Mint fiatalon most is úgy szeretlek,
szikrázó szememben lángol ösvényed
bár minden csendben idővel elhessen
ínség éhében szomjjal beléd vésődtem .


Vezekelek ezt- azt, könnyes szemekkel
bátran állíthatom te vagy az egyetlen,
ki nem habzsolja testemet értelmetlen
szívemet gyógyítod a csendes estékben../W.B./