 | |||||||||||||||||||||||||||||
Azt hiszem megbékéltem,
a tér s idő múlásával ,
markomban tartom aggályom
mi elémbe áll alkony múlásában.
Már hiába keresem magam,
csak a lim -lom között fáradok,
szelíd könnyek csillogó csendjében
áltatom magam az ég dagályába.
S fáradt arcom tükör számodra,
nyugodt szívvel keservemben
belesimulok jóságos testedbe,
az utolsó szelíd halvány estében.
Tétova fáradásom hasztalan,
a fájdalom között kéjjel kutatok,
bár ami elszállt csak tér s idő,
mert mosolyom benned marad.
Mert minden benne van létemben
zihálásom kemény sikolyában
elő- halott testem is figyeli,
ami nekem jár halmazában.
Lélegzetem apró sóhajtások,
mik körül simítják kapkodásom ,
de felejthetetlen mozdulatokkal,
fejemet szelíden válladra hajtom .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése