A szeretet Ünnepén---Vilhelem Margareta

A karácsonyi csöndben 
hallani mertem,
csilingelő kacajt,
a csillagok zenéjét,
mi örömöt felszakaszt
és oly varázslat
mint egy kigyúlt ég
a sok angyali szentség ,
jó így a karácsonynak 
érezni hangos derűjét .
miközben szívünk ég .


Körülöttünk karácsonyi mese,
lobbannak gyertyák
a fenyőfát áztatják,
tömjén illatuk,
száll felettünk szikrázó létben
sokszínű fényekkel
a zöld fenyő fényében
tündéri csodás képekkel
karácsony ünnepen 
mienk a világi békesség
szeretettel köszöntjük 
míg a harangszó finoman ring .

Hullnak ránk csillagok színesek
és kifinomult érzelemmel 
a szikrázó létben 
lélegzünk szent szeretetben 
majd az éj homályában 
minden a miénk 
bőség és békesség ,
s titokzatos varázsban 
a karácsony mámorában
titokzatos álomvarázsban 
a szeretet ünnepén 
ölelkezünk amíg a gyertya ég. .

Ébren álmodni-----Vilhelem Margareta

Lobbannak újra a szívemben 
lázas kicsiny fények
pislognak csillagszemek
mint apró villám kegyelmek
kibogozzák
lombok és viharok között 
a törvények zavaros sejtelmét ,
s az éjszakában mellém hajolva
nesztelen simogatások mellet
csak suttogások zavarják 
közöttünk a mértéket .

Mert egyek vagyunk boldogságunkban
lázas kavargások hangulatán ,
s minden mi él s virít
törvényt fiatalít ,
s tikkadt szomjas világunkban
szállnak szerelmes percek
oly önfeledten 
s a törékeny álmaink felett
éberen,ziláltan szemet rebbentve 
ezüstporos ujjongások keringenek .

S ünnepbe öltözik szívem
piros szájjal nevetek percenként
szemed íriszében látom magam
oly áhított esemény ,
tüzesek,könnyűek vagyunk az alkonyban
tündér szavakat búgunk magunknak
tovaszálló sóhajunkkal sután
ha egymás karjaiban vagyunk ,
s a boldogság szigetén tapossuk
a csillogó puha álmaink törvényét . {W..B.}

Arany karácsony---Vilhelem Margareta

Sürü ezüst ködben
szélfútta időben,
szállnak angyalkák,fát .
A lámpa is vibrál,
ahogy tovaszáll
ezüst karácsony szál.
aranyos -ezüstben
a sürü köd kékjében
minden csupa varázs
holdtölte éjjelben,
ezüstös tükörben
villognak fények,melegen.
Szeretet terjed körötte,
mindenki körül vette
csodálva nézegette
a szikrát hányó szépet,
még perceket is lestek,
a sok gyermekszemek,
az arany színü estben
a kályha melegében,
találgatva képzeletükben
mit is jelent léte.
Míg kint fagyott lepelben
hópihék kergetőztek,
bent a szép Karácsony
fenyő szagú légben
büszkén áll a fényben,
a kicsi és nagy lelkek
a csodától remegve ,
elmerengve tisztelegnek .
És felzendült az ének
kitörnek remények,
és a tündöklő lelkek
szeretetet kérnek.
Áldott Ünnep legyen
tűnjön el rossz emlék
a szenvedés,kisértés
mert csupa érzelem
szív és szeretet ébred
a Karácsony estében.[W.B.]

Köszönöm neked ---Vilhelem Margareta

• Oly hálás vagyok neked kedves ,
  több vagy, mint amit szívem bír ,
  lelkem sóvárgásban ringatózik
  hogy több szerelmet súghass még .
  
  
  Mindennapok dús perceiben
  testem lángolása tüzes nyíl ,
  mohon égnek benned szavaim 
  kinyílt súlyuk van a szívedben.
  
  Ami lelkedben van mind enyém
  hiányoddal szívemet kitépnéd ,
  délcegen érkezel ,őszinteséggel
  fény és homály mindenségében.
  
  Kívánattal biztatod halk lépteid
  szemeidben csillognak figyelmek ,
  mint akiben visszhangzik az ének
  dallamosan felém száll szerelmed .
  
  Ábrándjaimban mindig jelen vagy
  árnyék és fényhatár találkáján ,
  forró torkomból tüzes lángokon
  feléd repülnek meghitten titkok .
  
  Köszönöm Neked a tested melegét
  borostás arcodnak szelíd vonásait
  közeledben hangom elveszti erejét ,
  de sűrű fojtó illattal testem virágzik . [W.B.]
  

Novemberi tél-----Vilhelem Margareta

• Hol dús tavirózsák nyíltak rég
  lepke szárnyon szállnak pihék
  az opálos tél reggeli gyermekei
  párás illatokkal halk keringővel.
  
  Már reggelente ködös pára
  lombosodik a virradat álmon ,
  s förtelmes vad szürkeséggel,
  izegnek-mozognak a fákon .
  
  A zöldet megfosztották árnyak,
  pusztulásra biztatva ridegen ,
  s a kert végében csak vadszőlő
  diszesedik fehér dermedésben .
  .
  Mintha zárórát tartana a táj
  kavargásban szelíd hontalanság ,
  mindenhol novemberi kora tél
  nógat szigorúan ,fejet billentve.
  
  Vastag ködöt ereget közénk
  jelképnek leszáll mindenfele
  szétterülve, keservet keresve
  meleget vált fel , jeges hideggel.[W.B.]
  

Múló pillanatok---Vilhelem Margareta

1. Semmi sem végleges az emberben 
   néha kitörli agyából nyomait
   a furcsa szeszélyes szerelmének ,
   ígérget mást összetört szívének .
   
   
   Ígérget másfajta kételyeket
   magába hordozva a múlt szavait
   fészket keszit újfajta gyönyört
   a már boldogtalan érzelmének.
   
   
   Ígérget testének újabb szenvedést
   összetört szívének csak árnyékot
   mert egy szívvel szeret mindkettőt
   magába rejtve , hogy mennyit kibírt.
   
   
   Mert mindig ugyanazt szeretjük
   ami igazi vallomása összetörten
   a régi és keserves könnyeinknek ,
   erőnkben szívünkben csak döbbenet .
   
   A fájdalmasat keressük szüntelen
   a hervasztó ,kínos ,gyötrödö érzést
   mert időnként szint váltanak igéink
   és hirtelen valósan áttetszők leszünk.
   
   
   De fáj mindig a múltnak kihívása
   ragyogó nyárnak bús pillanatai 
   arcunkon szenvedő redők sorakoznak
   visszasírva a rég múlt örök valóságot . [W.B.]

Az öszinteség egyenletén----Vilhelem Margareta

• Ha érezzük hogy elmúlt a hév
  nem kísérnek árnyékok,
  a szívünkben csönd és béke,
  s gondok szárnyán összekötve
  egy csokorba az öntudat.
  A teljesség őszinte hitén
  talán több az értelmünk
  a hétköznapok gondjaiban
  csak a kényszer furcsasága
  tolakodik nagy futamban.
  Arany poros boldogságunk
  idegen zászlót lengedez ,
  de föloldódunk lágy zenében
  ha egymási vállát tartjuk
  boldogságban,szeliden.
  
  
  Mert egymás csapdájába esünk
  évek során könyörtelen ,
  s idegrendszerünk hálójában 
  reflexeink mik őrzik hitünk
  nem érzik hogy mennyit látunk 
  egymásról ,szemeink figyelnek ,
  míg szájunk körül mosoly fakad 
  az örökös önismeret jogán ,
  két időnkben egy idő rebben
  s felkacagunk oly tisztán ,
  hogy ennyire egyformák vagyunk
  s majd a jövő lánc szemeiben
  hazugságaink őszinték kötödnek.[W.B.]

Trădarea----Vilhelem margareta

Te a trădat lumea 

• te a lăsat singur ,
• ai căutat onoarea,
• si bălăceşti in lipsuri .
• Nimeni nu ştie 
• ce este frica ,
• cand o lume intregă,
• caută fericirea .
• Ai fost om de cinste,
• cu multă strălucire,
• te a străns norocul,
• pe care n- ai putut
• să-o ocoleşti
• chiar daca ai vrut 
• Dar poţi  să ocroteşti,
• omul cel falnic
• din tine,
• si să păşeşti cu  dreptul
• mereu ferit .
• 
  
  
  Dacă profeţia bogată
• te inconjoară  
• din belşug,cred că
• viaţa nu este un amurg  
• căci  străluceşte din plin
• iar fruntea ta devine lin
• cu  prima zi cu cer senin..

Eggyé kötve

• Virraszt szemem,kutat ,keres
  órák,percek kattognak felettem
  pillámon tiszta csend rebben,
  míg lázas álmomban szenvedek.
  
  Vágyaim fölé fátylat borit
  a hold sugár törékeny fénye
  bágyadtan rezegteti testem
  álomba ringatva földi lényem.
  
  Mágikusan magával hozza izét
  a légi Világ varázsos részét
  amerre megyek égi zene kísér
  boldoggá szentelnek a csillagok
  
  hogy a tiszta éjszakák fényében
  értelemmel teljen meg az életem ,
  s még soha nem ismert érzésekkel
  kezedet fogom s térdelek előtted.
  
  Tüneményes csillagok között
  fogjuk egymás kezét ábrándozva
  néma hallgatásunk is egy csoda
  csak egymásnak élve -halálra
  
  mosolyunk egy külön ajándék
  a hajnali sárgás napsütésben
  minden óra, perc egy ragyogás
  megnyitjuk az eget egymásba.[W.B.]

Mereu--Vilhelem Margareta

• Știam că nu o să fie
• nepătată fericirea
• știam că va dispărea
• chiar ,
• in bratele tale ,
• care mă cuprindea 
• cănd sunt lănga tine,
• și simțeam atingerea
• brațelor tale line
• în vuietul vântului,
• intr-o șoaptă de amor
• ciuadată presimtire:
• un murmur dur.
• Dar un  singur gând
• zbura în mintea  mea
• și  mă sufoca într-una
• dacă tu  lipsești,
• eu o să mor.
• Știam,că n-o  să fie
• o dulce fericire
• oriunde voi merge
• numai,
• pe mine mă slujește
• și în sufletul meu,
• tu vei fii mereu
• singură ființă sfântă
• care veșnic mă iubește
• chiar dacă nu-ti mai priește.[W.B.

Sok év után---Vilhelem Margareta

Arasznyi időmbe minden belefért
utamat kerülgette a fakadó lét
bokros vidéknek száraz avarjában
lézengtem élve-holtan igazában .

Vágyamban vállaimon cipeltem terhem
mi semmibe hullott és idegen lett
gondjaim keresztjén összekuszálva
zavartan kerestem a hontalan utam.

És keringek körbe élet küldetésemben
utam keresem a céltalan menetben
horzsolt tenyérrel homlokom simítom
félelemmel forog vágytól gondolatom .

Voltam múlt , jelen , s leszek holnap
nemlét csendjében zavartan turkálom
az örököt , miből egy van : a szánalom
de csak kóstolgatom létező bánatom .

Mert kifogytam már tündéri tettekből
magányomat sajnálattal szövögetem
türelmetlenül kutatok az emlékekben
illatozó estéknek bizalmas csendjében./W.B./

A régi családi házban--Vilhelem Margareta

1. Itt állok a rozoga családi házban
   hol régi illatok felém hullámzanak
   cigaretta füstös kopott szürke falak
   s minden mit hordozott a múlt.
   
   A lehúzott rolók, ablak szemek
   kitágult tágas pupillák üzennek
   a terítetlen asztalon apró morzsák,
   s múltból maradt száraz ételek.
   
   
   Lábatlan székek egymás hátán
   nyomjak terhüket rendjén -sorján ,
   barack mag íz kering a füstben
   vegyesen illatozó vén mesevilág .
   
   
   Őszi kavalkádé ,egybegyűlt emlék,
   kapu nyitásra tárul tündérország
   bozontos ösvényen gyerek sereg
   egymást kergetik annak módján .
   
   Fájnak emlékeim, a festett képeken
   Apám vonalai kis fehér ecsettel
   kalap nélkül , őszes haj tincseket
   zavartan lebbenti homlokáról szét .
   
   itt voltam boldog kisszobámban
   a fájó Világ számomra ismeretlen
   kis ablakomon tépett csipke függöny
   nagyanyám horgolta békés lélekkel.
   
   S leülök halkan a kis fatönkre 
   amin valamikor csodás dália virított
   forró kezemből kiesnek régi keretek
   fekete tusból festett nyüzsgő emlékek. {W.B.}
   

Elhagyottan---Vilhelem Margareta

1. Tudom fáj ,hogy néma lettem,
   magam bátorítom érdekelten,
   tudom csalódtál énbennem
   de kérek egy kis türelmet.
   
   Mert szebbnél szebb szavaim
   már elfásultak kertek alatt ,
   homlokomon gyűlt apró ráncok,
   izzadtan kínozzák magukat
   
   önzőségem átka értelmetlen ,
   mert tartanálak mindig és örökre
   keresném átkarolt gyöngédséged
   de büszkeségem oly kegyetlen.
   
   a forró éjszakáknak vánkosában
   bújtatom szavaim maradékát
   átkaroltan szépítem álmaimban
   önnön szívemnek buja fájdalmát
   
   nehéz teherként elviselném ,
   ha rám nézel kutatva múltamat ,
   vad viharos szelek vágyaiban
   csillognak szemeid mámorban .
   
   Játszottunk hamisat ,kegyetlenül ,
   másképp akartuk ,nem sikerült ,
   elfáradtan töprengünk magunkban
   ki a vesztes, s a pálmát ki nyeri meg.{W.B.}
   

Minden múlik---Vilhelem Margareta

• Már az sem érdekel hogy voltam ,
  mert magány ügyünk volt ,
  egymástól távolodunk gyakran
  bár kerget ösztönösen a nosztalgia ,
  s percek lenge némaságában
  egy borzalom a csataterünk ,
  de jönnék minden hívószóra 
  a hömpölygő vizek tengerén .
  Számolom perceink halkulását
  mind ritkábban, akadozva ketyeg
  majd csöndben megáll álmosan
  de mi észre sem vesszük.
  
  Még visszatérhetünk egy szóra,
  a régi igazságok nyomdokán
  kérdéseim hangzanak szaporán
  de válaszod , nem lesz soha már,
  jobb ha kihasználjuk perceinket
  lábnyomainkban tenger szem
  csillog langyos kékségben ,
  folytatás nincs ,sem vezekelés ,
  csak apró verebek érintik a vizet
  de bennünk maradt ,az ami nincs.[W.B.]
  

Felejts el----Vilhelem Margareta

• Mindig az utolsó szó a veszélyes 
  gondolataink türelmetlensége
  bátran folyathatod nézeteid ,
  de a szó, az kibuggyan belőled.
  
  Akkor is álltál határozatlan ,
  keselyű szárnyak csaptak felénk,
  s én féltettem szavaim milyenségét
  sorsomból rongyos foszlány lett .
  
  Felejts el kedves ,birkózz meg
  kegyelettel,feledéssel érzéketlen ,
  nyüzsgő zajoknak körforgásában
  átlátok álmodon menthetetlen
  
  s én voltam hűségünk áldozata ,
  míg füledbe suttogtam varázsigéket
  de most ne keress elkárhozottan
  oly jól játszottunk mind a ketten.[W.B.

KATICA ILLÉNYI - Once Upon a Time in The West - Theremin

Hol vagytok barátok---Vilhelem Margareta

• Hol vagytok ti régi barátok,
  ti simogató szavak ,
  kik tiszta szemmel láttatok
  rejtelmeket susogva
  s a hóbortos boldogságnak kerekein
  örök hódolatba zártatok?
  Mert bölcs gondolataitok
  most dölyfös szemekkel kutatnak
  a kimúlt évtizedekbe hullva ,
  s bennem lebegnek kutatva
  lágy mosolygós illatokkal
  szivárvány színekbe bezárva
  összetörve tehetetlen testemet.
  
  Elmúltak már csillagos harmatok
  bolyongós forró napsugarak ,
  sötét szemeitekben csak kíváncsiság rejlik
  s hátat fordítottatok kinyílt fullánkkal ,
  míg arcotokon a megvetés pillája rezzen
  durva hangotok csupa köpködés ,
  s kapzsin markoljátok kincseiteket
  fátyolba bujtatva fénytelen arcotok
  csúszva -mászva kígyó módon.
  
  Testem megtelt már édes fájdalommal,
  tekintetem rajtatok csüng nyugodtan
  a mennyei harmatban minden nedves
  míg istenek hada kering feletettek
  kitárt kapukkal várva titeket ,
  s a kutató szellők nyomán 
  a régi fáklya fények kimúlnak ,
  mert minden elenyészett
  csak én lebegek feletettek ,
  kitárt karjaimból rózsaszirmot hullatok
  kegyelmem határtalan ,
  örök szeretetem nektek odadobom../W.B./