csókoltál veszettül,
suhantak szellők
a fák között lángok
ágakat gyújtottak,
a Hold nevetve
nézett, s a csillagok
veszett táncot jártak.
Amikor először
öleltél vadul,
szívem lüktetett
arcom kigyulladt,
a fények ugráltak
árnyaink között, s
osonva lesett az
esti ködös kékség
simogattál lágyan,
az éji madarak,
színes szárnyain
villámok nyíltak,
ők is daloltak, s
repdesve könnyen
szerelmet vallottak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése