kopott ,ázott kabátján a szél átfújt ,
lyukas cipő talpa nagyokat ásított
mig kirázta a sáros vizet magából .
Hegedűje hóna alatt ringatózott
megroggyant teste egy bolyongó
vakfolt,a téli sodrásban átfagyott
sorsa kerülgeti koponyáját itt-ott.
Barnás száj sarkában kicsike bagó
füstöt ereget mint lombokból futó
izetlen, büdös, gyújtózsinóros kanóc,
homályos szemében ég kékje forr.
Láttam régebb is akkor még fiatalon
daliás teste rongyos ingbe bújtatott ,
a hosszú évek során sokat változott
de szemében a kékség hasonlón forr .
Szívemben véstem apró mozdulatát
tudom padjára ül búsan mostohán ,
nedves szemekkel messze néz s fáj ,
meztelen öklökkel döngeti mellkasát .
Holt világra szülték, rozsdás vaságyon
téli avarban ,hol csillag világ tombolt
az anyja lapos keblén melegség folyt
s időkben zártan,szerették az avaron.
Bús idők keservén, tekerték rongyokba
felette károgtak varjak ,piros torkukban
hang szalagjaik csörögtek, mint láncok ,
szeretve volt a békés fagyott otthonban.
Azóta ide jár az avarnak kék ege alá ,
hol hajdan anyja keblét éhhel simogatá
elsírt bánatában sóhajtja bús sorsát
és húzza hegedűjét, emlékezve anyját .[W. B]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése