hogy talán vissza sem néztem ,
de még sokszor visszatértem
ahol te vártál, a tó vize mellett.
És százszor elváltunk vétkesen
perlekedve ,majd hűen kibékülten ,
égő homlokomon járt forró kezed
s kitudja hányadszor szerettelek.
Te felém hoztad napfény meleged
s tó vizében fürödtünk csendben
apám lehetnél ,viccelődtem veled
s te nevetve fejest ugrottál a vízbe.
Kitudja hányadszor vártuk a véget
különös neszek közt holdvilágos éjjel
még emlékszem,de rég volt istenem
néma vallomásod remegtette szívem .
Jól esett ülni néha a part szélén
ujjaink az illatok legében ölelkeztek
az út előttünk állt , kék ég felette
nem tudtunk dönteni, ki merre fele.
Ma reményteljes arccal, víg tekintettel
várlak a tó mellett ,vajon merről jöhetsz
a tavat csak nézem,kiszáradt holt hely ,
elúszott minden kincs ,sivárság jelében .[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése