csak annyit engedünk amennyit bírunk
néha csak szükség kérdés
máskor harcias epekedés ,
mert játszani lehet sötétségben
szavak tódulhatnak merészen,
szemedben csilloghat harmat csepp
amikor minden menthetetlen.
És ha tompán suti a fény a szemed
sóhajtásom rólad epekedő
s a zsúfolt terek nyüzsgéséből
közelebb éreznélek ,
mert egyedül az úton elveszek.
Így légy irgalommal velem ,
múltamból ne tiltsd meg becsületem
hadd hogy keretezzem be szíved
és halára táncoljam éjjelem.
Mert most is virágzik a nyár
bódító illata már csak parány
de ár sodrásában rémült éjszakán
fázom,magamra rántom kedvesen
szeretett jóságos lelked ,
s várom tudatosan
az őszinte elismerésed. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése