emlékezz az ölelésemre.
azt akarom hogy kegyelmezz
minden reggel, délben,este.
Oly csodás örömökkel telve
gyakran találgatom egyre -egyre
lesz -e majd , új idő melyben
a percek hajnalban kezdődnek ?
Néha megpihentünk szeretve,
szorítottuk kezünk a hidegben
durva tapintású dolgos ,érdes
tenyeredbe, simult lágyan kezem.
Néha, ha zörgött az erdő sötétje
letérdeltél elém melegen, békésen
az éj árnyait kergetted messzire
s beszélni kezdtünk hol ,én hol te.
Emlékszel-e halk ujjak győzelme ,
mint harangvirág aprón csilingeltek
ujjaim közt ujjaid hűen kerestek
egy jelt, ami kéjes csókhoz vezetett .[[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése