szürcsölik hatalmuk fehér elmével
szürkeállományuk megmerevedett
ólmos agyukban felhő hideg rettenet.
Vérmes szemeikben kiszabott nézetek
szemüveg mögé bújtatott cselességek
csak búja homályban látják a pórnépet
nem fontolják meg a hülyeségüket .
Gyávaságuk pénztől függően remeg
kinek nagyobbra, kinek kevesebbre ,
pofonegyszerű közömbösség ütemére
rázzák egymást nyirkos ,hájas kézzel .
A hitük oly ingatag egyszerűséggel
váltanak pályát ,mint váltó vonatsínek ,
kíváncsian figyelik melyik életképben
tudnak helyt állni , egy újabb négy évre .
S ha forr a nép nagy templomi tereken
ők a világ urai markukba röhögnek ,
nem sápad el arcuk ,ég nem ver tetvet,
gyűlölettel ,hazugsággal tömik a népet.
Hatalomért harcolnak, papolnak vakulásig
hangjukban ellenséges szavak elmúlásig
hangosan kopognak ,lopnak a búcsúzásig ,
a pórnép tehetetlen lett ,de nem sokáig.[W.B
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése