tikkadt sóhajtól izzik a szánk
s az illatos ámbrafüstben száll
egy ellenhálhatatlan édes vágy .
De sehol sincs maradásom rég
elhagyott szerencsém keresném
torkom szorítja titkos félreértés
lelkemben panasszal nézek feléd.
Most minden kesernyés nélküled
s nem akarom hogy újra vétkezzek
mégis furcsa hogy veled ébredek
bár csókjainknak semmi értelme.
Inkább kezdenénk újra ,emlékszel-e
szomjazva néztük egymást a sötétben
bolondul kerestük ujjaink győzelmét
s csók csattant míg szánk bevérzett.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése