talán szelíd szavak hordozója
az eszme ,mely vezérelte utam
daccá vált forró fogadalmakban.
Néha merengtem álmos időkben
elenyésző unalmas hetekben
az éveket már percekben mértem
reményem az örök idő mércéje lett.
Veszélyes nyugalmam malomköve
szikrát csiholt csábítva keresztem ,
lehetetlen tettek képviselőjeként
felrepített égig ,majd földre ejtett.
Megzavart szívvel, vidám szemmel
figyeltem a csonkig elégett éjeket
elzsibbadt érzelmek keltek ki belőlem
mik férfi kezekbe repítették testem .
Így boldogságom zavart dadogása
szemérmetlen séták úttörője lett ,
s asszonyi ősi vad kíváncsisággal
megfogózkodtam erős férfi kezekbe .
Ma már elképesztő tudásom idején
vágy lobog bennem, boldogság mindenén
szerelmem szegénysége büszke lett
múlt időbe temetve bűnös szégyenem. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése