félig élve , félig halva
álmot kergetek magamban ,
gyakran
dörzsölöm szemem
mikor senki nem
látja,
tűnődök selyem párnámon
kék házi ruhámban,
míg a valóság bennem
felderül
átölelve közönyöm.
De sokszor
kergettek jótettek
őszinték ,
mint elátkozott királynőnek
ajtót nyitottak
apró szentek ,
s talán egyedül mentem
néha merészen
mélán ,illatos szellőktől
kergetve ,
völgyeken ,hegyeken
repültem
és inkább csaltam
mint csaltak ,
vaskarmok hóbortosan
el- el kaptak ,
s ma sem tudom akartam
vagy akartak .
Most olyannak képzelem
magam ,
mit akit fenyegetnek
sokszor
és bizonyítják tények
életem vétkeit ,
mit nem kívántam
de kaptam.
Ma csak kószálgatok
erre meg arra
hóbortosan
és árulom mindenkinek
mit adtak,
keveset érnek nekem
de másoktól
kaptam ,s viselem
hogy érezzem szeretetem
s olykor
a felhők fodraiból
merítek erőt ,
míg erős karmaimban
bugyborékol
egy szelíd hangú nevetés
ösztönösen szűkösen. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése