keresem benne az ősi szeszélyt ,
hullámzik bennem minden egyben
bar néha feszít egy szégyenérzet.
Megismertem a vonzó férfi ölelést
melyek ritkán kiábrándítók lettek
vereségből néha nyereség ébredt
elzsibbadt szívnek kis ketrecén.
Érzelmes karok útvesztőjén léptem
ismeretlen érzelmeknek lejtőjén
újult szível meneteltem veled ébren
estikéknek csilingelő nevetésében.
Mert minden élet oszthatatlan ,kemény
bennem te vagy, benned én szendergek ,
ami nem volt enyém azt is megszerettem
s megnyugszom ha lépkedek melletted . [W.B.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése