2018. február 24., szombat

Minden majd elillan --Vilhelem Margareta

Szerelmünk tette csak véget ér
bennem már üres lett a képzelet ,
de időnként tartunk egy szünetet
csak azt nem értem ,hogy miért ?

Benned még viszket egy kivétel
még szürkén izzik agónia közben ,
recseg ,fészkelődik emlékezetedben
elenyésző, de véget nem érő lényeg.

Harmóniától űzve magad, felépítetted
a pillantások véget nem érő részét ,
én már visszatértem ahol kezdődött
végre megborzong cinikusan a testem.

Ne lankadj próbálj egy újat , szebbet
túlzásba ne essél nincs kötelesség
lehetünk kedvesek , nekem ebből elég 
minden elillan halkan a keresztút végén .[W.B.]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése