bennem már üres lett a képzelet ,
de időnként tartunk egy szünetet
csak azt nem értem ,hogy miért ?
Benned még viszket egy kivétel
még szürkén izzik agónia közben ,
recseg ,fészkelődik emlékezetedben
elenyésző, de véget nem érő lényeg.
Harmóniától űzve magad, felépítetted
a pillantások véget nem érő részét ,
én már visszatértem ahol kezdődött
végre megborzong cinikusan a testem.
Ne lankadj próbálj egy újat , szebbet
túlzásba ne essél nincs kötelesség
lehetünk kedvesek , nekem ebből elég
minden elillan halkan a keresztút végén .[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése