Elkopik a fénye ------Vilhelem Margareta

Éjszaka volt ,sötétben sétáltam
velem együtt egy fényes bogár
körözött , egy szentjánosbogár
tündökölt az éjben akár a láng.

Néztem vakító fényét felettem
ezüst szárnyai világító fénypont ,
megfogni akartam hozzá értem
holdfényben csak démoni célpont .


Ritkán látni szentjánosbogarat
szaladtam utána hátha elkapom
futottam a bolygó fényesség után
végre megfogtam ,kézbe szorítom.

De ahogy megfogtam ,elhullt fénye ,
messziről úgy láttam ,mintha égne ,
olyan volt mint egy ronda hideg féreg
búsan könnybe lábadt két szemem.

Mert a csalódást csak akkor látjuk ,
ha közel ér hozzánk, néha feltárjuk
elrontott életünk,mit visszahoznánk
sajgó szemekkel homályosan látunk.

Árkon ,bokron szaladunk boldogságért
mindenki így vallja , az örök szerelemért
kiálljuk a hét próbát a tartósságáért ,
de időben kikopik,rideg lesz a fénye. [W.B