Az Öreg halász---Vilhelem Margareta [Csontváry festménye ]

Komoran ül a tenger szélén
homlokán ráncok búsulnak
bajusza része szakállának
bekerítve nemtörődöm létét .

Korán elindult kis bárkájával
annak rendje s módja szerint
ürességbe merül tekintete
üres halóba csüng keresete.

Nem talált ma semmi értelmet
egy hal sem kereste a vedrét
homlokán a sok redők mellett
keserűsége szűkíti a szemét .

Sok hiányt titkol bús arca ,
hátán pokróc , a hideg rázza ,
fején halász sapka alól itt -ott ,
fehér tincsek ülnek sapkájára .

A halász néma sziklaként mereng
nem töri meg a csend békéjét,
öregségében már összeroskadt 
s reménytelenség lett figyelme. 


Petyhüdt arcán kiülnek táskák 
borongós őszi esti homályban
botjára támaszkodik szokásban
élete nyűg lett , kilátástalan. [W.B.]