Lehetett volna ----Vilhelem Margareta

A hosszú utcán ahol lakom
zavart szél kavarog ,
kora tavasszal napozunk
egy árnyékos padon
s mikor tenyered jelzi 
jelenléted ,
egy nyugodt üzenet
kering testűnkben.
Csapzott hajjal a melegben
ébren álmodunk
egymás vállán nyugtatva 
karunk.
Széljárta utcánkon
emberek jönnek mennek
délután felé ,
időérzékünk meggyengült
mint annyi minden .
Ilyenkor könnyű a csevegés
nem akadályoznak semmiben
csak te kérded egyre
kellenek -e ezek a beszédek ?
Valamit igazolnak -e 
az eljövendő esélynek ?
Lehetett volna ,de nem így történt
az ész nem kapaszkodott semmiben.
maradt a napozás délben
a tavaszi melegben.[W.B.]