Majszolom kenyerem-----Vilhelem Margareta

A gondolat már alig forog bennem
ahogy felettem száll a veszedelem
ahogy ingerkedve ismerkedik velem
így szenvedek a szakadék peremen.

Rám támad kiabál, eget ver felettem
nem lehet hogy ilyenkor belém rekken
megkönnyebbülésért rég verejtékezem
inog velem a föld,nem kapok lélegzetet .

Magam lettem nehéz -ismételgetem
semmit sem kónyit -érezheti vesztem
lelkem nem felejtem-borús a kedvem
de érett nő lettem ,sírtam nevettem.

Ma már kibékültünk végre vég időm lejár
deres fejjel lelkemben már csak halni jár
a boldogság ,mihez nem üget képzelet
rám tapadt átok lesz a veszedelmem..

Gondolom nincs semmi hitegetés benne
csak fekete gólya kelepel sokszor felettem ,
én csak szürcsölöm teám ringó hintaszékben
szó nincs bennem, majszolom kenyerem. [W.B.]