Idővel megérted --------Vilhelem Margareta

Húsz éven át roncsoltad a szívem
rettegek a felismerés pőreségétől
hogy általad a termékeny ellentétek
keresztezték a jajszavaim jelenlétét .

Diadalod nem volt mindig terhes 
az- itt és most-on túl is szeretsz ,
mennyire éheztem s pokollá tette
életem,mágnesként kezelt ígéreted.

Ma megint oly ismerős a levegő ,
a csillagok alattam is felettem is 
hullámzanak egymást kétszerezve ,
míg izmaidban a törődés csupa erő .

Húsz éven át sírva és nevetve szinte
élek meredek lejtőn ,szúró köveken
sosem tudom önként megérteni végre
szerelmünk ér-e annyit mint az élet ?

Évtizedes sorsunkba belelátok élve
elárullak durván vagy szép szelíden ,
elárullak hogy magam megmentsem
idővel gyöngéd szigorral fegyelmezlek. [W.B.]