Rügyfakadás------Vilhelem Margare

Rám tekeredett évek zamata
feltornyosult halmazzal ,
súlyként nehezedik sóvár aromája
körül hintve felettem 
mindazt mit tettem s lettem
bölcsen, érzéketlen
nincstelenséggel ,
mert ennyi volt rám kimérve.
Időben futok árnyak elől
még hosszú út van bejáratlan
fütyörészve kapkodom magamra 
kabátom ,kalapom
cifrán megsúrolva
érdekek elől, támpontként
tartogatom
mint védő hiánycikket .
És fény felé fordítom fejem
a búnak könyörtelen pontjába
míg mellettem állnak emberek 
hitszegően,vagy épp
megtérten maguk elől .
Rügyfakadás - súgom magamnak
álcázzák keményen 
mit elfelejtettek ,
vagy mit meg sem kezdtek 
céltalanul
hátrányosan 
sejtelmesen 
tekintenek vissza
a megtett út hosszára ,
a vihar szakadására .
Lilás felhő füstölög
s karikákban száll 
előlük ,
mind előbbre-előbbre
tolakodnak ,
sietnek gyorsan ,hogy kezükbe hulljon 
a halott virágot szült 
éden, mennyezetében
lilás gyönyörűséggel.
Füst karikás lesz álmuk 
egy életre ,
az idő kegyetlenségében
ahova ekével szántott
utat kínál
többségüknek
nevetve szórja hamuját
kopasz fejekre ,
undort köpködve
férges nyelvével 
őrülettel.. [W.B.]