Elhagyottan---Vilhelem Margareta

1. Tudom fáj ,hogy néma lettem,
   magam bátorítom érdekelten,
   tudom csalódtál énbennem
   de kérek egy kis türelmet.
   
   Mert szebbnél szebb szavaim
   már elfásultak kertek alatt ,
   homlokomon gyűlt apró ráncok,
   izzadtan kínozzák magukat
   
   önzőségem átka értelmetlen ,
   mert tartanálak mindig és örökre
   keresném átkarolt gyöngédséged
   de büszkeségem oly kegyetlen.
   
   a forró éjszakáknak vánkosában
   bújtatom szavaim maradékát
   átkaroltan szépítem álmaimban
   önnön szívemnek buja fájdalmát
   
   nehéz teherként elviselném ,
   ha rám nézel kutatva múltamat ,
   vad viharos szelek vágyaiban
   csillognak szemeid mámorban .
   
   Játszottunk hamisat ,kegyetlenül ,
   másképp akartuk ,nem sikerült ,
   elfáradtan töprengünk magunkban
   ki a vesztes, s a pálmát ki nyeri meg.{W.B.}
   

Minden múlik---Vilhelem Margareta

• Már az sem érdekel hogy voltam ,
  mert magány ügyünk volt ,
  egymástól távolodunk gyakran
  bár kerget ösztönösen a nosztalgia ,
  s percek lenge némaságában
  egy borzalom a csataterünk ,
  de jönnék minden hívószóra 
  a hömpölygő vizek tengerén .
  Számolom perceink halkulását
  mind ritkábban, akadozva ketyeg
  majd csöndben megáll álmosan
  de mi észre sem vesszük.
  
  Még visszatérhetünk egy szóra,
  a régi igazságok nyomdokán
  kérdéseim hangzanak szaporán
  de válaszod , nem lesz soha már,
  jobb ha kihasználjuk perceinket
  lábnyomainkban tenger szem
  csillog langyos kékségben ,
  folytatás nincs ,sem vezekelés ,
  csak apró verebek érintik a vizet
  de bennünk maradt ,az ami nincs.[W.B.]
  

Felejts el----Vilhelem Margareta

• Mindig az utolsó szó a veszélyes 
  gondolataink türelmetlensége
  bátran folyathatod nézeteid ,
  de a szó, az kibuggyan belőled.
  
  Akkor is álltál határozatlan ,
  keselyű szárnyak csaptak felénk,
  s én féltettem szavaim milyenségét
  sorsomból rongyos foszlány lett .
  
  Felejts el kedves ,birkózz meg
  kegyelettel,feledéssel érzéketlen ,
  nyüzsgő zajoknak körforgásában
  átlátok álmodon menthetetlen
  
  s én voltam hűségünk áldozata ,
  míg füledbe suttogtam varázsigéket
  de most ne keress elkárhozottan
  oly jól játszottunk mind a ketten.[W.B.

KATICA ILLÉNYI - Once Upon a Time in The West - Theremin

Hol vagytok barátok---Vilhelem Margareta

• Hol vagytok ti régi barátok,
  ti simogató szavak ,
  kik tiszta szemmel láttatok
  rejtelmeket susogva
  s a hóbortos boldogságnak kerekein
  örök hódolatba zártatok?
  Mert bölcs gondolataitok
  most dölyfös szemekkel kutatnak
  a kimúlt évtizedekbe hullva ,
  s bennem lebegnek kutatva
  lágy mosolygós illatokkal
  szivárvány színekbe bezárva
  összetörve tehetetlen testemet.
  
  Elmúltak már csillagos harmatok
  bolyongós forró napsugarak ,
  sötét szemeitekben csak kíváncsiság rejlik
  s hátat fordítottatok kinyílt fullánkkal ,
  míg arcotokon a megvetés pillája rezzen
  durva hangotok csupa köpködés ,
  s kapzsin markoljátok kincseiteket
  fátyolba bujtatva fénytelen arcotok
  csúszva -mászva kígyó módon.
  
  Testem megtelt már édes fájdalommal,
  tekintetem rajtatok csüng nyugodtan
  a mennyei harmatban minden nedves
  míg istenek hada kering feletettek
  kitárt kapukkal várva titeket ,
  s a kutató szellők nyomán 
  a régi fáklya fények kimúlnak ,
  mert minden elenyészett
  csak én lebegek feletettek ,
  kitárt karjaimból rózsaszirmot hullatok
  kegyelmem határtalan ,
  örök szeretetem nektek odadobom../W.B./

A séta parkban--Vilhelem Margareta

• Sétálva,parkban találkoztunk
  összefutva véletlen
  percek lüktetésében
  zártan egymás arcát figyeltük ,
  egy -egy pillanatot 
  a mozgásunkban,
  s mennyi titkot rejtettünk
  zavarunkban.
  
  Te mosolyogva néztél,
  nyáriasan kigombolt ingeddel
  bőrödön még a nyár illata 
  szinte túlvilágian 
  szelíden futott tekinteted
  egy pillanatra
  izzadt testem keresztútján
  ítélkezve felettem .
  
  S szemembe szikrázott a nap,
  hunyorítottam ,
  s mint aki semmivel nem törődik
  véletlennek véltem ,
  mégis ítélkeztem rólad
  kissé értelmetlenül figyelve
  magam előtt az utat
  majd téged ,s magamat ,
  lüktető vágyát véremnek .
  
  Ma tudom már vége a nyárnak
  csüggedt lélekkel
  érzem a határ átkát
  menekülő sorsom vészét
  szánk néma rebegését ,
  közöttünk már semmi nem maradt
  csak ugyanaz a vágy
  csillog nyugalommal arcunkon ,
  de agyunk okosabb 
  testünk vad viadalánál./W.B./

A régi formában----Vilhelem Margareta

• Szorongok mint villámláskor
  gyűlnek bennem keserű szavak,
  föl nem emeltél,el nem dobtál,
  nem vagyok kedvedre Uram .
  
  Nem törődsz üres szívemért
  sorsomban keveset engedsz
  a hallgatástól megbetegszem,
  bár tornyosodik a bűn felettem.
  
  Tegyél velem valami csodát
  nem bánom legyek akaratod ,
  hadd hogy súgjam meg titkom
  engedd kavarjam össze magam.
  
  Nem akarom tisztán ,frissen
  sorolni végre ijesztő,cifra átkom
  szememben pislog a bűnbánat
  sápadt ajkam vérbőséggel áld.
  
  Már csak tompán zúg bennem
  némaságom szótlan hangja,
  ijesztőbb minden dörgésnél,
  hetyke bűneim lágy simogatása.
  
  És megmozdul bennem valami
  érzem kegyelmes akaratodat ,
  s megszólal bennem ziláltan
  a szókimondás a régi formában ./W.B.//Minden jog fenntartva/

Hasztalan--Vilhelem Margareta

• Csak szorongunk a csapásoktól
  folyton dicsérünk kuszaságot
  nyugtalan életünk földi lazulás
  szép emberi érzelmeink hervadás .
  
  S kivilágosodnak tükör szemeink
  türelmesen az irgalmas Világon
  már nem dicsérhetjük ősi diadalunk
  büszke testünk már csak sorvadás .
  
  Arcunkon lágyan torzul a mosoly
  széltől kiszáradt cserepes ajkakkal
  bölcs Világról értelmet álmodoztunk
  de csak ostort fog ránk a szeles vihar.
  
  És mindennek megvan a lényege
  cselekedetteink oly kárörvendőek,
  jut is marad is az emberi jóságból,
  kígyó módra csúszik-mászik az élet .
  
  
  Szemeink színében harcunk démonai
  bölcsebbek,mint minden szent érzelem,
  s ki tudja látjuk- e még el nem ért jövőt
  ha közöttünk a szavak mind erőtlenek.
  
  
  S majd testünk fecsegi léhaságaink
  fennkölt beszédeink már érthetetlenek,
  diadalunk már csak csalfa kuszaság
  és megborzadunk ha mások is értenek./W.B./
  

Figyelj a pillanatra

• Oly más voltál , talán páratlan
  útjaid fortyogtak keményen
  bűnöket facsartam belőled tisztán 
  lazuló erőmmel, szégyenbe estem .
  
  És szerény lélekkel követtelek,
  akartam érezni magam embernek
  de útjaink a hófehér méreg zászlója
  alatt, rongyosan felettünk lengedezett .
  
  És kérdem ma tőled biztos derűvel
  más voltodnak titkos kanyarjaiban
  sokszor lázadva keverted álmom,
  s pokolra csaltad  laza álmomat .
  
  Most amikor már földön túl járunk
  árulással vádollak szüntelen,
  kivel szép időkben csatázni vágytam
  ma kínálgatom némán kegyelmem .
  
  
  Beburkoltam magam tükör rámába
  könnyeimmel áztatom bösz haragom
  fehér karjaimat égre szabadítom ,
  s üdvözöllek forró kéjjel bolondul./W.B./

A törvények menetén

• Kötelékek tartanak keményen
  kitervelt eszmék célok törvények,
  körbeforog a világ maga körött ,
  éhesen tapossa nekem is az ösvényt .
  
  Váltott szárnyakon evezik sorsom
  nehezült testtel keresem örömöm
  bolond Világnak a maga törvénye ,
  kering fölöttem az örök időkben .
  
  S oly hatástalan minden fondorlat
  becsapni Világot rossz gondolat
  vezekelni lehet beszűkült erekkel 
  de szél viszi- hozza tépett tollaim .
  
  Szívemben remegnek görbe érzések
  súlyos ég alatt zsibongnak az érvek
  és párolog minden a szűk égbolton
  álmaim maradnak velem egy ponton. 
  
  S ha a szél tombolva meggyötör
  dermedt Világomban fölcsap lángom
  szikrákat csiholnék sok kis csillagból,
  szivárvány színben feslene világom./W.B./

Lesz még uralom

• Csonka Világnak rongyos határán
  bozontos fák terpeszkednek,
  jelzik a vonalat mi elválaszt minket
  a lerombolt szikkadt egyenletben .
  
  Késői vágyamban zavart bűnben
  áthágom a határ minden sarkát ,
  kegyelem kenyéren élek éhesen
  hogy megtaláljam újra őrültségem .
  
  Ki tudja valós-e meg vezeklésem,
  bántó hangulatomban törekszem,
  elfelejtett imámnak utolsó része 
  nem borzongatja utolsó beszédem .
  
  Szeretnék számot vetni szüntelen 
  a késői bosszúvágyam szégyenén
  tiszta szemekkel nézem a jövőt
  a bozontos határ csak példakép.
  
  Tévedésben vagyok önmagammal,
  védelmemben szenvedek teherrel
  mindenségemben csak műveltségem 
  zárja szívembe meggyőződésem .
  
  A világ haszontalan ámokfutó,
  kering velem becsípve ,részegen
  szabadság vesztésem csupa szégyen
  s várom győzelmem nevetségesen ./W.B./

Elvont türelemmel

• Most még forró a leheletünk,
  ropogtatják forró csókjaink ,
  árva egységben szorongunk
  vörösre duzzadt ajkakkal.
  
  Lehet ámokfutók délibábján
  bársonyban dúl ölelkezésünk
  kisírt szemeink imákat villognak
  várjuk repdesve kegyelmünk .
  
  Minden titok volt már bennünk
  zavaros éjszakákon repültünk,
  ki tudja hányszor megjátszottuk
  ugyanazt mitől megrészegedtünk.
  
  Most már fáj a szabad repülés
  összeolvadunk forrón magunkba ,
  s ha piheg ébredő lélegzetünk
  játszódjuk szinte mindig ugyanazt 
  
  a reggeli friss álmok ébredő talányát
  mi ringatja varázsban ébredésünk ,
  vigasztalódunk egymás karjaiban
  talán megtaláljuk magunk varázsát ./W.B./
  

Ha bomlik minden

• 
  Így kiszakad az idő perceiben
  kakas szóra könnyen ébredünk
  áthágva mindent ,vaskos ereinkben
  vizet lüktet átlátszó szívünk .
  
  
  És nyílnak Virágok, szinte hitetlen
  oly átmeneti könnyű nem végleges
  csak menetelünk virágporok között
  üres napokban üres lesz menetünk.
  
  
  És fogózkodunk egymás karjában
  illetlenül , talán igen lázasan
  igazolni próbáljuk a véglegest
  izgalmunkban semmi sem valós..
  
  De oly eleven lesz minden kinyílva
  emberek majd egymáshoz bújnak,
  a Férfi gőgösen vad türelemmel
• a Nö eltapossa gögjét a Ferfinak.[W.B.]
  
  a Nő eltapossa gőgjét a Férfinak./W.B./

Táncolni a tündérekkel----Vilhelem Margareta

1. És ha boldogságom csak könyöradomány
   és lepke szárnyon illatozik felettem,
   ürességet fogok elgyengült kezemmel 
   de szárnyas paripával átutazom az eget.
   
   Hol tündérek táncolnak ,színes koronákkal
   hab selyem ruhájukból szikrák keringenek
   és szállnak körülöttem édes aromákkal
   kis pálcájukkal bennem bizsergést szentelnek.
   
   S fodros ruhámban oly boldog vagyok,
   talán megkereszteltek a tündér csemeték
   arany szállak illatoznak selymesen fejemre
   nem érzem hogy földi teremtés lennék.
   
   Készakarva vagy talán földi jóságomban
   én is tündérként énekeltem kedvem
   árvaságom kemény sötét napjaiban,
   szomorúan herdáltam eltévedt keservem.
   
   Kéz a kézben a lenge tündérlányokkal
   hagyom ámítani magam oly ártatlanul,
   hagyom feneketlen üres világom másnak
   és elejtem vad táncom a tündér világon. ./W.B.