- Oly hálás vagyok neked kedves ,
több vagy, mint amit szívem bír ,
lelkem sóvárgásban ringatózik
hogy több szerelmet súghass még .
Mindennapok dús perceiben
testem lángolása tüzes nyíl ,
mohon égnek benned szavaim
kinyílt súlyuk van a szívedben.
Ami lelkedben van mind enyém
hiányoddal szívemet kitépnéd ,
délcegen érkezel ,őszinteséggel
fény és homály mindenségében.
Kívánattal biztatod halk lépteid
szemeidben csillognak figyelmek ,
mint akiben visszhangzik az ének
dallamosan felém száll szerelmed .
Ábrándjaimban mindig jelen vagy
árnyék és fényhatár találkáján ,
forró torkomból tüzes lángokon
feléd repülnek meghitten titkok .
Köszönöm Neked a tested melegét
borostás arcodnak szelíd vonásait
közeledben hangom elveszti erejét ,
de sűrű fojtó illattal testem virágzik . [W.B.]
2016. november 12., szombat
Köszönöm neked ---Vilhelem Margareta
Novemberi tél-----Vilhelem Margareta
- Hol dús tavirózsák nyíltak rég
lepke szárnyon szállnak pihék
az opálos tél reggeli gyermekei
párás illatokkal halk keringővel.
Már reggelente ködös pára
lombosodik a virradat álmon ,
s förtelmes vad szürkeséggel,
izegnek-mozognak a fákon .
A zöldet megfosztották árnyak,
pusztulásra biztatva ridegen ,
s a kert végében csak vadszőlő
diszesedik fehér dermedésben .
.
Mintha zárórát tartana a táj
kavargásban szelíd hontalanság ,
mindenhol novemberi kora tél
nógat szigorúan ,fejet billentve.
Vastag ködöt ereget közénk
jelképnek leszáll mindenfele
szétterülve, keservet keresve
meleget vált fel , jeges hideggel.[W.B.]
Múló pillanatok---Vilhelem Margareta
- Semmi sem végleges az emberben
néha kitörli agyából nyomait
a furcsa szeszélyes szerelmének ,
ígérget mást összetört szívének .
Ígérget másfajta kételyeket
magába hordozva a múlt szavait
fészket keszit újfajta gyönyört
a már boldogtalan érzelmének.
Ígérget testének újabb szenvedést
összetört szívének csak árnyékot
mert egy szívvel szeret mindkettőt
magába rejtve , hogy mennyit kibírt.
Mert mindig ugyanazt szeretjük
ami igazi vallomása összetörten
a régi és keserves könnyeinknek ,
erőnkben szívünkben csak döbbenet .
A fájdalmasat keressük szüntelen
a hervasztó ,kínos ,gyötrödö érzést
mert időnként szint váltanak igéink
és hirtelen valósan áttetszők leszünk.
De fáj mindig a múltnak kihívása
ragyogó nyárnak bús pillanatai
arcunkon szenvedő redők sorakoznak
visszasírva a rég múlt örök valóságot . [W.B.]
2016. október 12., szerda
Az öszinteség egyenletén----Vilhelem Margareta
- Ha érezzük hogy elmúlt a hév
nem kísérnek árnyékok,
a szívünkben csönd és béke,
s gondok szárnyán összekötve
egy csokorba az öntudat.
A teljesség őszinte hitén
talán több az értelmünk
a hétköznapok gondjaiban
csak a kényszer furcsasága
tolakodik nagy futamban.
Arany poros boldogságunk
idegen zászlót lengedez ,
de föloldódunk lágy zenében
ha egymási vállát tartjuk
boldogságban,szeliden.
Mert egymás csapdájába esünk
évek során könyörtelen ,
s idegrendszerünk hálójában
reflexeink mik őrzik hitünk
nem érzik hogy mennyit látunk
egymásról ,szemeink figyelnek ,
míg szájunk körül mosoly fakad
az örökös önismeret jogán ,
két időnkben egy idő rebben
s felkacagunk oly tisztán ,
hogy ennyire egyformák vagyunk
s majd a jövő lánc szemeiben
hazugságaink őszinték kötödnek.[W.B.]
2016. október 11., kedd
Trădarea----Vilhelem margareta
- te a lăsat singur ,
- ai căutat onoarea,
- si bălăceşti in lipsuri .
- Nimeni nu ştie
- ce este frica ,
- cand o lume intregă,
- caută fericirea .
- Ai fost om de cinste,
- cu multă strălucire,
- te a străns norocul,
- pe care n- ai putut
- să-o ocoleşti
- chiar daca ai vrut
- Dar poţi să ocroteşti,
- omul cel falnic
- din tine,
- si să păşeşti cu dreptul
- mereu ferit .
Dacă profeţia bogată- te inconjoară
- din belşug,cred că
- viaţa nu este un amurg
- căci străluceşte din plin
- iar fruntea ta devine lin
- cu prima zi cu cer senin..
2016. október 8., szombat
Eggyé kötve
- Virraszt szemem,kutat ,keres
órák,percek kattognak felettem
pillámon tiszta csend rebben,
míg lázas álmomban szenvedek.
Vágyaim fölé fátylat borit
a hold sugár törékeny fénye
bágyadtan rezegteti testem
álomba ringatva földi lényem.
Mágikusan magával hozza izét
a légi Világ varázsos részét
amerre megyek égi zene kísér
boldoggá szentelnek a csillagok
hogy a tiszta éjszakák fényében
értelemmel teljen meg az életem ,
s még soha nem ismert érzésekkel
kezedet fogom s térdelek előtted.
Tüneményes csillagok között
fogjuk egymás kezét ábrándozva
néma hallgatásunk is egy csoda
csak egymásnak élve -halálra
mosolyunk egy külön ajándék
a hajnali sárgás napsütésben
minden óra, perc egy ragyogás
megnyitjuk az eget egymásba.[W.B.]
2016. október 5., szerda
Mereu--Vilhelem Margareta
- Știam că nu o să fie
- nepătată fericirea
- știam că va dispărea
- chiar ,
- in bratele tale ,
- care mă cuprindea
- cănd sunt lănga tine,
- și simțeam atingerea
- brațelor tale line
- în vuietul vântului,
- intr-o șoaptă de amor
- ciuadată presimtire:
- un murmur dur.
- Dar un singur gând
- zbura în mintea mea
- și mă sufoca într-una
- dacă tu lipsești,
- eu o să mor.
- Știam,că n-o să fie
- o dulce fericire
- oriunde voi merge
- numai,
- pe mine mă slujește
- și în sufletul meu,
- tu vei fii mereu
- singură ființă sfântă
- care veșnic mă iubește
- chiar dacă nu-ti mai priește.[W.B.
Címkék:
festmények,
Versek.,
Videok
Hely:
Ismeretlen hely.
Sok év után---Vilhelem Margareta
Arasznyi időmbe minden belefért
utamat kerülgette a fakadó lét
bokros vidéknek száraz avarjában
lézengtem élve-holtan igazában .
utamat kerülgette a fakadó lét
bokros vidéknek száraz avarjában
lézengtem élve-holtan igazában .
Vágyamban vállaimon cipeltem terhem
mi semmibe hullott és idegen lett
gondjaim keresztjén összekuszálva
zavartan kerestem a hontalan utam.
mi semmibe hullott és idegen lett
gondjaim keresztjén összekuszálva
zavartan kerestem a hontalan utam.
És keringek körbe élet küldetésemben
utam keresem a céltalan menetben
horzsolt tenyérrel homlokom simítom
félelemmel forog vágytól gondolatom .
utam keresem a céltalan menetben
horzsolt tenyérrel homlokom simítom
félelemmel forog vágytól gondolatom .
Voltam múlt , jelen , s leszek holnap
nemlét csendjében zavartan turkálom
az örököt , miből egy van : a szánalom
de csak kóstolgatom létező bánatom .
nemlét csendjében zavartan turkálom
az örököt , miből egy van : a szánalom
de csak kóstolgatom létező bánatom .
Mert kifogytam már tündéri tettekből
magányomat sajnálattal szövögetem
türelmetlenül kutatok az emlékekben
illatozó estéknek bizalmas csendjében./W.B./
magányomat sajnálattal szövögetem
türelmetlenül kutatok az emlékekben
illatozó estéknek bizalmas csendjében./W.B./
A régi családi házban--Vilhelem Margareta
- Itt állok a rozoga családi házban
hol régi illatok felém hullámzanak
cigaretta füstös kopott szürke falak
s minden mit hordozott a múlt.
A lehúzott rolók, ablak szemek
kitágult tágas pupillák üzennek
a terítetlen asztalon apró morzsák,
s múltból maradt száraz ételek.
Lábatlan székek egymás hátán
nyomjak terhüket rendjén -sorján ,
barack mag íz kering a füstben
vegyesen illatozó vén mesevilág .
Őszi kavalkádé ,egybegyűlt emlék,
kapu nyitásra tárul tündérország
bozontos ösvényen gyerek sereg
egymást kergetik annak módján .
Fájnak emlékeim, a festett képeken
Apám vonalai kis fehér ecsettel
kalap nélkül , őszes haj tincseket
zavartan lebbenti homlokáról szét .
itt voltam boldog kisszobámban
a fájó Világ számomra ismeretlen
kis ablakomon tépett csipke függöny
nagyanyám horgolta békés lélekkel.
S leülök halkan a kis fatönkre
amin valamikor csodás dália virított
forró kezemből kiesnek régi keretek
fekete tusból festett nyüzsgő emlékek. {W.B.}
Elhagyottan---Vilhelem Margareta
- Tudom fáj ,hogy néma lettem,
magam bátorítom érdekelten,
tudom csalódtál énbennem
de kérek egy kis türelmet.
Mert szebbnél szebb szavaim
már elfásultak kertek alatt ,
homlokomon gyűlt apró ráncok,
izzadtan kínozzák magukat
önzőségem átka értelmetlen ,
mert tartanálak mindig és örökre
keresném átkarolt gyöngédséged
de büszkeségem oly kegyetlen.
a forró éjszakáknak vánkosában
bújtatom szavaim maradékát
átkaroltan szépítem álmaimban
önnön szívemnek buja fájdalmát
nehéz teherként elviselném ,
ha rám nézel kutatva múltamat ,
vad viharos szelek vágyaiban
csillognak szemeid mámorban .
Játszottunk hamisat ,kegyetlenül ,
másképp akartuk ,nem sikerült ,
elfáradtan töprengünk magunkban
ki a vesztes, s a pálmát ki nyeri meg.{W.B.}
Minden múlik---Vilhelem Margareta
- Már az sem érdekel hogy voltam ,
mert magány ügyünk volt ,
egymástól távolodunk gyakran
bár kerget ösztönösen a nosztalgia ,
s percek lenge némaságában
egy borzalom a csataterünk ,
de jönnék minden hívószóra
a hömpölygő vizek tengerén .
Számolom perceink halkulását
mind ritkábban, akadozva ketyeg
majd csöndben megáll álmosan
de mi észre sem vesszük.
Még visszatérhetünk egy szóra,
a régi igazságok nyomdokán
kérdéseim hangzanak szaporán
de válaszod , nem lesz soha már,
jobb ha kihasználjuk perceinket
lábnyomainkban tenger szem
csillog langyos kékségben ,
folytatás nincs ,sem vezekelés ,
csak apró verebek érintik a vizet
de bennünk maradt ,az ami nincs.[W.B.]
Felejts el----Vilhelem Margareta
- Mindig az utolsó szó a veszélyes
gondolataink türelmetlensége
bátran folyathatod nézeteid ,
de a szó, az kibuggyan belőled.
Akkor is álltál határozatlan ,
keselyű szárnyak csaptak felénk,
s én féltettem szavaim milyenségét
sorsomból rongyos foszlány lett .
Felejts el kedves ,birkózz meg
kegyelettel,feledéssel érzéketlen ,
nyüzsgő zajoknak körforgásában
átlátok álmodon menthetetlen
s én voltam hűségünk áldozata ,
míg füledbe suttogtam varázsigéket
de most ne keress elkárhozottan
oly jól játszottunk mind a ketten.[W.B.
2016. szeptember 14., szerda
2016. szeptember 3., szombat
Hol vagytok barátok---Vilhelem Margareta
- Hol vagytok ti régi barátok,
ti simogató szavak ,
kik tiszta szemmel láttatok
rejtelmeket susogva
s a hóbortos boldogságnak kerekein
örök hódolatba zártatok?
Mert bölcs gondolataitok
most dölyfös szemekkel kutatnak
a kimúlt évtizedekbe hullva ,
s bennem lebegnek kutatva
lágy mosolygós illatokkal
szivárvány színekbe bezárva
összetörve tehetetlen testemet.
Elmúltak már csillagos harmatok
bolyongós forró napsugarak ,
sötét szemeitekben csak kíváncsiság rejlik
s hátat fordítottatok kinyílt fullánkkal ,
míg arcotokon a megvetés pillája rezzen
durva hangotok csupa köpködés ,
s kapzsin markoljátok kincseiteket
fátyolba bujtatva fénytelen arcotok
csúszva -mászva kígyó módon.
Testem megtelt már édes fájdalommal,
tekintetem rajtatok csüng nyugodtan
a mennyei harmatban minden nedves
míg istenek hada kering feletettek
kitárt kapukkal várva titeket ,
s a kutató szellők nyomán
a régi fáklya fények kimúlnak ,
mert minden elenyészett
csak én lebegek feletettek ,
kitárt karjaimból rózsaszirmot hullatok
kegyelmem határtalan ,
örök szeretetem nektek odadobom../W.B./
A séta parkban--Vilhelem Margareta
- Sétálva,parkban találkoztunk
összefutva véletlen
percek lüktetésében
zártan egymás arcát figyeltük ,
egy -egy pillanatot
a mozgásunkban,
s mennyi titkot rejtettünk
zavarunkban.
Te mosolyogva néztél,
nyáriasan kigombolt ingeddel
bőrödön még a nyár illata
szinte túlvilágian
szelíden futott tekinteted
egy pillanatra
izzadt testem keresztútján
ítélkezve felettem .
S szemembe szikrázott a nap,
hunyorítottam ,
s mint aki semmivel nem törődik
véletlennek véltem ,
mégis ítélkeztem rólad
kissé értelmetlenül figyelve
magam előtt az utat
majd téged ,s magamat ,
lüktető vágyát véremnek .
Ma tudom már vége a nyárnak
csüggedt lélekkel
érzem a határ átkát
menekülő sorsom vészét
szánk néma rebegését ,
közöttünk már semmi nem maradt
csak ugyanaz a vágy
csillog nyugalommal arcunkon ,
de agyunk okosabb
testünk vad viadalánál./W.B./
2016. augusztus 31., szerda
A régi formában----Vilhelem Margareta
- Szorongok mint villámláskor
gyűlnek bennem keserű szavak,
föl nem emeltél,el nem dobtál,
nem vagyok kedvedre Uram .
Nem törődsz üres szívemért
sorsomban keveset engedsz
a hallgatástól megbetegszem,
bár tornyosodik a bűn felettem.
Tegyél velem valami csodát
nem bánom legyek akaratod ,
hadd hogy súgjam meg titkom
engedd kavarjam össze magam.
Nem akarom tisztán ,frissen
sorolni végre ijesztő,cifra átkom
szememben pislog a bűnbánat
sápadt ajkam vérbőséggel áld.
Már csak tompán zúg bennem
némaságom szótlan hangja,
ijesztőbb minden dörgésnél,
hetyke bűneim lágy simogatása.
És megmozdul bennem valami
érzem kegyelmes akaratodat ,
s megszólal bennem ziláltan
a szókimondás a régi formában ./W.B.//Minden jog fenntartva/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)













