Futó emlékek----Vilhelem Margareta

Szép emlékek múltamból
bíborba borult gerjedelmek,
mik tündökölnek varázs fényben
túlvilági derengésben feszesen,


Zenéjük dobol ablakomon,
a pislákoló merengésben
oly hóbortos volt mindensége,
fáj ,hogy eltűnt már előlem.



Ma már ismeretlen dolgok ,
nem zenél a szél az ablakon,
nem áll meg a szívverésem ,
ha néha- néha visszanézek .


hogy én is voltam egyszer ,
vállamon az ő keze pihent
ajkamon nektárt lihegett ,
de ma már pernyében sincsen .



Most már csak a döbbenet,
kerget múló ébredésben ,
kárörvendően nevet mentségtelen,
nem tudom, van - vagy nincs értelme
hogy vállamon hordjam keresztem .