Az alázat-----Vilhelem Margareta

Ma már csak szeszélyes alázat,
az akác virág csöndjében,
mint égő kazal kioltása mentén 

pernye száll a legörvényekben ,
s hatalmas dobbanás csöndjében
szívünk alázatban esdekel.

Mert csak igazán rajtunk múlik,
hogy merre haladunk tovább ,
s utolsó lépteink gyord lábán

diadallal lepünk magunk után
nevetve markoljuk ítéletünk ,
alázatunk mind engedékenyebb.

Mert alázattá vált szerelmünk,
a körbevont színes ígérettel ,
s diadallal vágunk a semmibe

áthágva mindent könyörtelent ,
s dobpergésbe elnémult hangunk,
csalfán hirdeti örök dicsőséget.[W.B.]