IIllatozó ösz---Vilhelem Margareta

Az ősznek tiszta kékjében
csurran lényed és egyre
jobban feszül remegő ideged,
miközben végtelen létező erőd
lényegesen csökken az őszben
s szíved belerezzen a szellőkben.

Most lesz büszke, s kegyetlen
szél sodrásban, ringó erdőkben
áttetsző lágy szárnyakkal,
felhők fölé száll láthatatlan,
kibontva teljes ragyogását
s száraz leveleket kacagtat.


A lesárgult nyárnak hullámán
foszladoznak kékes csillagok,
s rongyos rőt ruhás bokrok
jajdulnak a fanyar szagoktól
leveleiket deresre váltják
s ködben illatban bomlanak.

Vérvörös tüzes lángokkal,
terpeszkedik az ősz mereven ,
s a remegő leveleket csipkésen
átfúja az örök zöld boróka résein 
beszívja a zöldes bogyók illatát
s a kopár fákon találja magát.[W.B.]