magamon viseltem sajátos életem
nem törtek soha pálcát felettem
magamba mélyülve , szerettem .
Homályban születtem sötétben ,
nézésem kérdő volt érthetetlen ,
zavaros vágyak születtek bennem
és ma is zavart világ az édenem.
Valami rejtély lakozhat bennem
titokzatos -istenektől szerzett ,
nem ok nélkül csóválnak fejet
az emberek kik utamba kerülnek .
Tömör jóból sosem jutott nekem
sok apró rejtély volt körülöttem ,
hóbortos természetem nyereség
lett egyszer ,mikor felébredtem.
Ma már ébren viselem keresztem
istenektől nyert csekély ígéreteket ,
senkivel sem osztom e szerencsét
magamat siratom ,hogy ilyen lettem.
Most itt állok szívem édes fényében
de mi ez ?Talán könny szememben ?
Már kiskoromtól hamar érteni kezdtem
a szerelem szavát és egyre űztem .
Majd mikor foszolni kezd jelenésem
egyedül maradok s zavartan észlelem
hogy a férfi kit szerettem, győzhetetlen
álom volt csupán -szép álom az élet. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése