még az átmeneti közöttit is ,
a múltnak csak árnyékát érzem
míg a jövőt még nem ismerem .
Szótlan egyszerűen nézem ;
jaj- te lelkem de üres lettél ,
bár veled vagyok rendületlen
beléd bújok, benned élek
Én mindig féltem az időtől
most látom -csontomba mar
sorsomat méri holtomiglan
veszélyes mint a halálcsillag .
Ha figyelem, az óra lassabb ,
percek is ütnek rám nagyokat
végülis kiderül rólam panaszok
kegyes idővel bánni nem tudok.
Szembe fúj egyre emlékezet
órából, percből időből kilógók
önmagam átka részese vagyok
vagy mindenki magamra hagyott.
Csak lenne időm visszalépnem
éldegélni lányos vallomással
cirógatni az időt mit reám szánt
hogy ne legyen soha idő hiány..
Lelkemben idő utazás menetel
villámlik dörög vadul körülöttem
harang szól messze jelzi időmet
bennem megtörik minden érzet . . [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése