Kiért s miért ----Vilhelem Margareta

Ki szabja meg határainkat
mennyit és miért?
Vagy vétkeink a bünősek,
hogy ártatlanul taktikázunk
s útjainkat egyengetjük?

Mert rajtunk múlik az indulás,
előre -hátra,
s irányt váltani óvatosság ,
s ki szabja meg érveinket,
mikor a kezdet is lassúság?

Mert mi vagyunk sorsunk ára,
sajnálkozva,
s diadalnak is a végső napja
harcos indulatunk markunkban ,
s boldogságunk szerte hullva.

Bizalmasan ,töprengés árán
rejtelmesen ,
gyanakvásaink oly biztosak ,
s büszke életünk mocskaiban
alázatunk beszél tisztaságban.

Néha felcsillannak remények
innen -onnan ,
míg kiszáradt szemeink sarkában ,
s ajkunkon keskenyen huzodnak,
életünk barázdái felcsigázva.[W.B.]

Ha reped az ég---Vilhelem Margareta

Ha reped az ég habos tükre
s szíved dobban ártatlanul
az időben, térben eltévedve,
csak játékok reményeinkkel.

Ha reped az ég Nap sugarában,
s szavak szállnak felhőtlen
feszülő aggyal ,gondtalan,
egy szóért feltör boldogságod.

Ha hajnal szakad ábrándosan
az igézet kéjes gondolatában,
beléd reked minden érzelem
s hallgatásba fojtja szónoklásod.

Mert nem tévelyegsz titokban
csak formálod okosan logikában
ártatlanságod ,fátyolba borítva 
titokzatosságod ,az ég hártyáján. 

Mert számodra titok maradok,
s várom hogy karjaidba boruljak
bár hazug hitetések dühe kerget 
de az ég csak reped,reped.[W.B.]

Zongora dal az éjszakában-----Vilhelem Margareta

Egy kis szobában zene szárnyal,
hangja remeg ablakról visszaszáll,
oly selymesen zsong ritmusában,
mintha valaki lelkedben zongorázna.

Minden érzés benne tombol,
fájdalom ,őröm,bú s úgy csillog 
szemed, harmatos sejtelemben ,
hogy hullámosan ring fájóan lelked.

Valami emlék kerülget csendben
a zongora húrja csak cseng-cseng,
gyorsan életre kelti merészséged ,
mit kitartóan hordasz szívedben.

Félsz megtörni a titkos csendet,
félsz megtőrőlni könnyes szemed,
csak áhítattal hallgatod a rezgéseket
s magadban perdülnek a percek.

Szomorúan simítod homlokod,
ilyen zene ritmusra sok szív dobog,
mert oly hangulat tombol hevesen ,
hogy odakint a Hold is megremeg.

Kitárt ablakodon zubog a fény,
a zongora dal szól mint egy törvény,
lelkedben feltör a kéjes érzelem
mit csak te,csak te érzel, szüntelen,[W.B.]

HAPPY WEEKEND FOR MY FRIEDS

Tavaszi szösszenet----Vilhelem Margareta

Lángoló szivek,szines  rózsák
egyértelmüen unnep
tétova léptek, suttogó szavak
tágra nyilt karok
hullámzó erejü öröm ragyogások
simogat arcot
éles lelkesedést, zene hangot .

Virágba borult a tavaszi áradat
izeg -mozog széllel
harmatózó szerény ködös  hajnalt
feloldva ridegséget
lányok keringöznek felemás dallamra
félelmetes ütemek
belölük kitörnek csengve -csillogva.


Lányok viháncolnak ringó lépteket
szoknya ráncok suttogása
kézröl kézre pattannak perdülve
parfümös keszkenök
szapora gyorsasággal forró lázzal
ficánkolnak négykezest
mig sürü  zapor orvul közbe  nevet.

FOR MY FRENDS

Szerkesztett videóm

Ne siess---Vilhelem Margaret

Ne siess még várj egy percet
nyisd meg ajkad egy szóra
ha szuvasodik a fakereszt
hiába szól az óra.
Csattanó láz hideg szájon
száz meg százszor fecseg ,
hadd osszam meg bús keservem
hogy érezd te is lelkem
csókot osztó alkalomkor
rebben bennem a csoda
szívem fekete lesz
mikor ketyeg az óra .
Mert hiába üzenek egyre
utamon keresztben áll kezed
tiltó mozdulat áll benne
várod hogy kételkedjek .
Pokoli láz jeges testen
fújhat szelet szenvtelen
ugye fáj a bátorságom
és üzenem neked
mindig attól kérjél csókot
akit nagyon szeretsz .

A vaku fényében---Vilhelem Margareta

Folyton csak készülök
de egy helyben ülök
felhörpintem poharam
borgőzben füstölgök
buja fészkemben
átható szeplőtelen
arcot lázító
csillogó vaku
szemvesztő fényében.

Torkom kiszárad ,
bor nélkül szomjazóm
sötét árnyékom várom
hogy mégis eljussak
neves dísz estémre
a vaku csillogó
tükrös emelvényére ,
hol csillagom csillog
ünnepelni készen
a tompa vakufény percet.

De poharam nem enged
kéjjel kéreget
lábaim nem visznek
messzire ,
csak forog körülöttem
a világnak négy csücske ,
s én rímek szeretője
borban keresem
sötét dicsőségem ,
míg kocsmai szalmaszéken
villanó vaku kacsint nekem . 

Feledésbe torkolt--Vilhelem Margareta

Fátyolos hangú sóhajon
csönd és béke honoljon
számon a szomjas varázsom
halkuló lágy irgalom ,
gyengülő erőm
körbe forog
mértékkel összefont semmibe.
Büszkeségem pórba hull
mig robajjal omol a földre
kisemmizett józanom ,
szánalmasan tekint a jövőbe
Háború voltál számomra
s én kérdem ma tőled
létezik még irgalom
ha semmi sem maradt belöled ?
Csak fásult ,lenge kegyelem
megnémult szádon bölcsen
mint holmi dicséret ,
s kuszaság miben sorvadunk
csak zengö fájdalom végzete
és nő a távolság kettőnk között ,
s a határ mi elválaszt örökre
csak búja hervadás mértéke .
Ölelésed fogyó káröröm ,
fuldoklásba torkollik mosolyod
árulkodó szégyenes örömöd
bátorítana ha lehetne
de hervadásra itélt szerelmed
felhőkben úszkáló méreg .{W.B.}

Különös csend ----Vilhelem Margareta

Csend,különös csend körülöttem
furcsa mámorság ,mint aki részeg
visszafojtott bizarr lélegzettel
tapogatva járom körbe a lelkem.

És gúzsba kötött testemben
álmokat szül a képzeletem
a csend mi követ egy végben
pihenteti szüntelen a kedvem.

Oly furcsa bolondos bizalmak
karokként ölelnek szüntelen,
s a vért hullató ködös éjben
ábrándokat táplálnak szívemben,


s tüzesen lángol szemem kéjjel
mik varázsként hasítanak éjt
s törékeny testem titkos kertje
kívánságot virít tarka színekben.

S a perc mi hull esőnként fejemre
elhervadó virágként, kimúlt élet ,
s ha úgy lesz időm termő vérem
dobogtatni fogja majd kihűlt szívem.[W.B.]

A randevú----Vilhelem Margareta

Oly furcsa ez a Világ
tüzek égnek,zavaros víz 
az életünk,késként vágnak
belénk a hullámszerű 
lökések,az ige mi követel
bálványt s áldott Istent
egy hullámzó veszedelem
a semmiben
és örökös tűzként zuhog
hatalmuk
a barbárság átkos fényében
megtörve szenten
kifényezett örökölt kincseink .




Véres horror éjszakák;
már rutinos művelet
megszokásból gondolom
születnek fegyverek,
konok ,kemény emberek
még milyen áldozatot 
követelnek ?
Míg ,meztelen
roncsolt ,zúzott tetemek
értelmetlen dicsőségben
virág koszorúval
testük felett feküsznek.

Van- e még emberség
múló Világunkban ,
vagy csak véres szenvedély
torlódik hátizsákjukban
ki, ki ellen vétkezik, szentséggel
széttépázva szájunkban
álmaink csodáit?
A pokolbeli borzalmaktól
sistereg a biblia értelme
hiába ,
az ördögök örök mozdulatától
bénultan hátrálunk ,
de lehet csak fanatikus hátrányok 
a Világ fölfordított másán.[W.B.]

Mint virág a virágnak---Vilhelem Margareta

Forgalmas időknek közepén
micsoda csalfa délutánok futnak
átizzadt éjszakák szomjában
ketyegnek rímeid lassacskán.

S mint aki szemléli halkuló jövőjét
metaforába fojtja szemfedőjét ,
a selejtes ,tárgytalan délutánba
mely fölöttébb szebb lesz talán.

Hétköznapi illatos izzó égen
átfut zavartan kacsintva a szél
boszorkányos ,bűbájos idő mentén
vígan elfújja éved amikor születtél.

A vissza nem hozható fogyó idő
elmerengve romlásba kerget ,
feltekerve hajtod víg emléked
elérzékenyülve megleped idődet.

Mert fontos neked az esti szél
kócosan fújja sápadt arcod rímeit
opálos légüres tér nyílik feletted 
visszanéznél ,de nincs merszed .

Oly tetszetős a földnek dicsősége
röppen szabadon néha tréfát keres
álmaidnak sötét mélyülő gödreiben
éberen hív tisztább jelenidőbe.[W.B.]

Mind nehezebb----Vilhelem Margareta

Mind otrombák a fentről jövő
ütések hada 
kapkodod fejed a szembejövő
duzzadó árral
bárdok suhintják növő viharban
hiányos láncod
s tüzet szítanak testedet befogó
vérpiros nyilak ,
míg sötéten végső akarattal küzdesz 
égve lángodban ,
pernyével takarva megkeseredett 
égő arcod .

A szíved mely nem szolgált irgalmat
perzseli magát
s rég kihalt istenek átkot szórnak
reád,
kisemmizetten tördeled kezeid
lankadó erőddel,
nyugtalan tested védtelen erőszak
bájtalan kedvvel ,
miközben hátrálsz kívánsággal élve
szenvtelen teredben ,
örök valós igét hirdetsz egykedvűen
az édes életben.[W.B.]

Elfújt veszedelem---Vilhelem Margareta

Lesz nap mikor harcos elmémben
háborogva álmodik az értelem ,
s fölzúdult tengerek sós hulláma
öntözi kigyúlt ábrándos arcom ,
ölelni fogom tavaszi oltalmam
a nyirkos avarok zörrenésében
és sárgás,rothadt erdők talaján
majd csírázni fog ébredésem ,
suhogni fognak szárnyak zöldben
a sebezhetetlen kék ég alatt.

Majd ébredni fog álmodott tudatom
karimátlan kerek csillogó napon ,
fészkükből kikelt kis csupasz csibék
ringatózva himbálják kicsi testük ,
s mindenhol zene harsog fakadva
mely megrendíti a föld kérgét ,
s a pokolbeli borzalmak moraja
messzire kergeti szörnyű rémeim
és sűrűn tekeredő rózsák testemen
sebesen hullámzanak ébredésemen
és nyugalmam akkor meglelem .[W.

A muskátlim---Vilhelem Margareta

Kis cserépben bokros ágak
árnyékosan bújócskáznak ,
s tétova pillanatok alatt
újabb virágszirom szakad.

S a nyárnak színes szirmai
őszben mégsem rozsdamarta
apró bimbókat hullatva
örökzölden megújulva ,

kitárt ablakom fényében
bujocskát kergetőzik szélben
és tova illanó aromában
áldott felettem a békesség .

Rendíthetetlen nyugalommal
pattognak újabb virágok
verőfényben fürdik testük
s búja szívvel muzsikálnak,

a télnek jövendő fehérségében
ébrednek bimbók zöldes színben
s makacs szépséggel kitartanak
a legkeményebb zúzmaráig.[W.B.]

Ha jön az ár---Vilhelem Margareta

Kényszer Világot élünk
hol az erősebb a győztes
csodát váró tekintetünk
akaratlan habbá elvesz.
sorshúzás a minden napunk.

Étlen ,szomjan rugaszkodunk
kisemmizett mivoltunkban ,
saját honban lopózkodunk
élünk néma szív panaszban
kételkedünk angyalokban ,

bár miénk e lét otthonunkban
játszunk háborút eposzokban
széttört értékünk a múlté
veszítünk rutin műveletként
markunk átcsap gyűlöletként.

Fáj az élet érdektelensége
ingereinket összegyötörte ,
mosolyt szülünk már a létért
ruhát váltunk cifra pénzért
sáfrány színű porban lépünk .


Kölcsön kérünk alázatot
cserélünk más ruhadarabot
fejünkre húzunk szalmakalapot
igazítjuk cifra bajuszunk
szakáll lesz a mintadarabunk.[W.B

A szabadság keresztje---Vilhelem Margareta

Nem tudhatod mennyi az ára 
függetlenséged mércéjének,
valahol megmérik serényen
valahol égő túlzásba mereng .

Gyenge alkatod harcot felad
csődbe fut a szürke öregségbe ,
hálóba fogózik szürkeállományod
levegőért sikít túlhevült tested.


Mert lehetsz erős és független
kiásott fogaid lyukas gödreiben ,
de vérrel áztatott torkod szava
imádkozik némán keresztedben.

És fújtatva sziporkázik erőd
a kifordított bőröd izzadságán
selyembe bujtatott harcos öklöd,
suhint nagyokat az idő oldalán.

Van ,hogy bárgyú szád peremén
kicsordul nyálad reményed után 
erőt fohászkodsz a hold udvarán
az egyedül vívott harcod lezárt útján . 

Az érzések mi tolakodnak testeden
forognak körbe mint malom kereke
aprítják szabadon gyötrelmes panaszod
de keresztet áld független csillagod. [W.B.]

Vészharang-Vilhelem margareta

Már semmi sem vigasztal épen
csak hamvad leplek kéksége
kering a fájdalmas őszintesége
s miértekkel felel ébredésem.

Becsapott veszélyes érzelmek
buzgalmukban adnak és kérnek
reményeket hosszan pecsételnek
hangulatom csak varázsének.

És hol itt hol ott toppan szerencsém
futnak szemem elött remények
csatáznak holmi zavaros szavakat
fölöttem próbálnak osztani érdemet .

Csúfos kegyetlen törvények
nem végeznek semmi jótettet
homlokomhoz szorítom kezem
egy borongós hajnali reggelen .

Érdemelten---Vilhelem Margareta

Voltam ébredésben ,könyörtelen
mikor már minden elveszett
sajnálat ült arcomon eleven
szenvedés nélküli szüntelen .

Átkosan szikrák táncoltak ,
öklömben fogtam haragom
féltően óvva ,keservesen
játszottam velük elszédülten .

Mert lehet az élet egy ajándék
bár törtető keserű öntudat kísér
átfogó karok gyürüként ölelnek ,
ha nincs értéke, nincs dicséret.

Csak ábránd leszek üres légben
keresem majd támpontom egekben
rózsákat fűzők telt kontyom ékére
és áldom az isteneket bőségesen.

Fájdalmam nyugszik a csendben
imáim suttogom képzeletben ,
sajognak vágyaim kedvveszetten
szívem vérzik lassú kényelmében .[W.B.

Röpke pillanatok--Vilhelem Margareta

Emlékszel?Mikor megismertelek
tavasz kezdetén hűvös délután ,
a vízpartján virágzott a boldogság
kezeink egymásban, holnapot kutatták.

Ujjongtunk a másnap lopott csókjának
szemeinkben fürödtek szeszélyesen
a feltörő sóhajunk oly természetesen
fájni kezdett a boldogság kedélyesen.

Minden egyszerre oly természetes lett
a hideg szélben csókoltunk szelíden
kezdenünk kellett a szót, mi lehullott
s kacagva repültek arany mondatok.

Szívünkbe békesség honolt szüntelen
és tudtuk egymásra talált két idegen
szívemet lángra gyújtotta szerelmed
s te boldog lázban kezemet szeretted.

Megduzzadt ajkam a tavaszban felrepedt
vállamat fogtad , régi sebem behegedt ,
mint akiket árammal telítettek, rezzenve
egymásba kötődtünk egy örök vezetékbe .

S a ki nem mondott szavak ott vannak
kísérnek, mint örökös bársonyos alkalmak ,
féltő szeretettel óvnak, s egybeolvadnak
kivirágzott vízpart felhevült tavaszi illattal./W.B./