mennyit és miért?
Vagy vétkeink a bünősek,
hogy ártatlanul taktikázunk
s útjainkat egyengetjük?
Mert rajtunk múlik az indulás,
előre -hátra,
s irányt váltani óvatosság ,
s ki szabja meg érveinket,
mikor a kezdet is lassúság?
Mert mi vagyunk sorsunk ára,
sajnálkozva,
s diadalnak is a végső napja
harcos indulatunk markunkban ,
s boldogságunk szerte hullva.
Bizalmasan ,töprengés árán
rejtelmesen ,
gyanakvásaink oly biztosak ,
s büszke életünk mocskaiban
alázatunk beszél tisztaságban.
Néha felcsillannak remények
innen -onnan ,
míg kiszáradt szemeink sarkában ,
s ajkunkon keskenyen huzodnak,
életünk barázdái felcsigázva.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése