A füzfák-------Vilhelem Margareta

A vizek kacskaringós medrén,
szomorú fűzfák,vízbe merülnek
súlyos ágaikat óvatosan féltik,
azért lassan vízbe mélyednek.

Mintha szégyellnék létezésük
szomorúan lehajtják a fejük,
a víznek tükrös árnyékában
csillognak évszázadokban.

Sétálni érdemes a vizek mellett
ahol csend és nyugalom honol,
a fűzfák keresik eltűnt barkájuk
míg molyhos rügyei mosolyognak.

Lehet e szebb ,mint fűzfa levele 
mely hajladozik a lenge szél alatt
törzse szilárd, szélnek nincs ereje
visszahozni vizes murvás gyomjait.

Terebélyes átszőtt élet virágzik 
a vízbe nyúló szende ágakon 
hol apró kis zöld virágok nyílnak
miket szemnek látni nem szabad.

Fehérek,zöldek ,aprók picikék
mik elúsznak és többé nem élnek
a fa hajtásai lassan lecsüngnek
porzós virágai füzérbe tömörülnek. {W.B.}