Hosszú évek----Vilhelem Margareta

Hosszú emlékeink múltja,
beletorkollik a múltba,
szárnyat kapnak, emelkednek
régi nyárra visszatérnek


Béklyóba zárt szívünket
lakat zárja,s ki sem nyílik,
az emlékek kocogtatnak
szíveket dobogtatnak


Megkeményedett a szívünk
vergődik,ha hozzá érünk
sötét vermet ástak évek
sajog,fáj ha hozzá érnek

A múlt nyárra emlékeznek
tévedésre és esélyekre,
mi még most is befogadjuk.
és szivünkröl a lakat lehull
[ W.B.]