Ùjra tavasz---Vilhelem Margareta

A bércek tetején már kevés a hó ,
már csak latyakos sárba való,
de a halott hóból, éltető víz csepeg,
földbe szivárog és virágot öntözget.

Az újra éledő körforgás örök;
holtból élő lesz ,és élőből erő ,
halott száraz ágak átalakulnak,
készítik a talajt a virágoknak.

Semmi sem múló,csak szakadozik
homályos napfény ,majd aranyodik
sötét felhőkből, kék ég kinyílik,
újul a természet,semmi sem változik.

Újból kakukkol a kakukk madár , 
fecskék repdesnek,ahol nincs zár,
lepkék hintik színes poraikat,
kis virágokra, mik attól ragyognak.[W.B.]