Nyári délután---------Vilhelem Margareta

Egy csendes nyári délután
miben benne van minden álmunk,
ülünk a padon és egymással beszélünk ,
a semmiről ,mindenről,talán 
egy kis szerelemről,

Úgy tűnik,hogy én áldott vagyok,
te meg bénultan találgatod
az éveket ,mik körül vesznek
mik csak nekünk léteznek
igazi kísérő bárgyú alakok.

Nyár van,meleg csendben csepeg
arcodról a meleg könnyes víz,
én nem látom könnyes nézésed ,
mi nekem szól, csak hallgatom beszéded
szemem keresi a tekinteted ..

.
Úgy mondanék szavakat ,mik
meghalnak ,ha hozzád érnének
hallgatlak csendben ,nem zavarlak
varázs elszáll,s akkor mit csinálok
ha szállnak nehéz nyári illatok,
szavak nélkül nézlek,s hallgatok. [W.B. ]