Az árnyék---Vilhelem Margareta

Az Árnyék,mi kísér utunkon,
néha ijesztően követ,
nem kérdez semmit tőlünk,
ismeri titkunkat,csak sietve
nyomunkba lépked.

Az Árnyék,mi ott van szüntelen,
ismeri gondunk, életünk,siet
nehogy lemaradjon ,a végtelen
hosszú göröncsös életen.
hosszan nyúlik hátulról előre,
keresi a holt percet.

Az Árnyék nem kérdi titkunkat,
örömünkben, nem vesz részt soha
de figyeli szenvedő testünket ,
mi előtte megy és sóhajt,
nem fél semmitöl őrzi testüket
bátorságra buzdit. .

Árnyékunk néha megtéveszt,
nem tudjuk merről követ,
de mindig csillog a szemünk,
ha tudjuk,hogy ott van velünk
O az ki nekünk az utat mutatja.
O az ki szeret minket.

Kérdőre soha sem vonhatod,
titkodat, nem kell el árulnod
ismeri minden titkodat,mert 
az árnyékod te vagy önmagad.
nem kell keresned ,ott megy Veled . [W.B.]