Úgy fáj ,hogy magányos vagyok
fájnak az éjszakák,remegnek a dalok.
Úgy fáj,hogy sokan megnéznek,
de békével senkinek sem kellek .
Gyengébb vagyok ,mint a lenge szél ,
szelídebb,mint az vérmes ellenség.
Úgy fáj , hogy velem senki nem beszél
szárazabb vagyok,mint egy letört levél.
De ha reggel a Nap sárgán ragyogva kel
vadabb leszek ,mint a zavaros tenger.
Bátrabb leszek, magányom útnak ered
és majd mindenki lábam előtt hever..
Sóhajommal elindul a vad izgalom,
lehet keresni fogom majd magányom.
Erősebb leszek ,mint a vad forgó szél
fájnak az éjszakák,remegnek a dalok.
Úgy fáj,hogy sokan megnéznek,
de békével senkinek sem kellek .
Gyengébb vagyok ,mint a lenge szél ,
szelídebb,mint az vérmes ellenség.
Úgy fáj , hogy velem senki nem beszél
szárazabb vagyok,mint egy letört levél.
De ha reggel a Nap sárgán ragyogva kel
vadabb leszek ,mint a zavaros tenger.
Bátrabb leszek, magányom útnak ered
és majd mindenki lábam előtt hever..
Sóhajommal elindul a vad izgalom,
lehet keresni fogom majd magányom.
Erősebb leszek ,mint a vad forgó szél
annál is erősebb,mit senki nem remél. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése