Tavaszi szerenád------Vilhelem Margareta

Behunyt szemekkel ülök 
a fényben
fekete árnyékok lebbennek
fehérben
fellegek gyűlnek,sokak
feketék,
máris dörög az Ég
hullajtja könnyét.

Vizek eláradnak,lassan
iszaposan ,
vadlibák,gyorsabban
a vízen úszkálnak ,
eleredt, megázol,
vesd le ruhádat
és csókoljál nagyon ,
a szobában,
nincsen fény,szeretkezzünk
vadul,
szerelmünket mossák 
a vizek,
mi a Mennyben vagyunk.[W.B.]