Ne mondj semmit---Vilhelem Margareta

Ne mondj semmit,
mi nem igaz rólam
tudsz mindent,
nem írj tollam,
bánatot örömöt, sóhajt,
ne mondj semmit rólam
legyek az, ki régebb voltam.

Játszodjunk megint,
mint gyerek koromban,
állítsunk időt ketten 
dacosan,szeressünk 
boldogan,habzsolva
csókokat , álljunk 
időnek szent elejébe ,
félve de büszkén,
csodásan varázst igérve .

Én sem tudom miért
tört rám e érzelem,
mint húsz évesen kerget
a szélvihar szerelem ,
ügy tört rám ,mint a béke,
mikor a csatának vége 
mint egy halálba menö
keserves élte.[W.B.]