A nefelejcs---Vilhelem Margareta

Ma már kimért léptekkel járok,
számolom a perceket visszafele
s pöröghetnek az óramutatók előre
csöndes nyugalommal ,én csak 
csöndesen 
négy levelű lóherét keresek.
Így csendes békémben nyertes 
leszek
s magam vigasztalom engesztelően.
S ha fehér tél jön ,jeget emésztve
fényekkel és jég tükrösen 
kihasadó ködös reggel
olcsó, monoton imádságok
lomposodnak
fehér almaim bús vánkosán
sírnak ,zokognak
álnok bosszúságom keresztjén
de feketében futnak előttem
az elveszett pillanatok
a fehérebbnél fehérebbek
hol jóvá tehettem volna vétkem.
De bízok mindig a végtelenben
még akkor is ha eltévedtem
szívem gyászát majd elrejtem
a zavaros ámbrafüstben .
S ha megfakulnak sötét évek
jönnek újak túlélésnek
kinyílnak majd tavak mentén 
lenge csókot adok -veszek 
míg virágzik a kék nefelejcs . [W.B.]