Álmokkal teli szobában ezüstbe foglalt ovális tükör , mi visszaveri a tél havát holt kertemnek világában lila ábrándjaim kócosodnak forró parázsban.
Míg ülök a selymes fotelben rám hullnak lila színű álmok te pedig olvasol némán monoton hangon időnként felnézel rám. az illatos fojtogató percben.
És látom lilás álmaim a jövő tükrében , parfümös irónia lebeg kettőnk között , szemed szememre lel az ovális tükörben némán , kegyetlen.
Kevert világnak másán szembesülök önön magammal gonddal teli tekintetem párásodik tükröm borzalmán , kócos hajam engesztelten fájó nyugalommal keretezi arcom szánalmát .
Ez volnék hát ne csodálkozz tucattal vagyok , a lila illat ha kesernyés lesz tükrömbe hatolok , s parfümök árnyékába kérdem tükröm,tükröm mondd meg mennyi idő kell hogy újjá szülessek ébren? [W.B.] |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése