Rideg karokkal öleled világod mert inog ide-oda nyugodt ásítással hallgatod robbanó tested zaját.
Kegyesen magadhoz láncolod új erőd hatalmát , csorgó nyáladdal harmatozód az iszonyat fullánkját .
Békülni szeretnél önzetlen ezrek karmaival , fogaiddal önmagad harapod bűnök fájdalmaival..
Úgy változik minden körülötted majszolod kenyered , s húsodba mar az álnok türelem s a jól lakott kegyelem.
Rádöbbensz gyenge mivoltodra köd párázza szemed, kegyetlen maradsz mint a szikla nézed múló világod zeneszóra. {W.B.} |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése