Kihunyt fényben ----Vilhelem Margareta

Miért nem bírtam kivárni
önzetlen percekben ,
míg rám pillant szemed
s kérdezi topogva egy helyben
hogy csak ennyi lenne
a tüzes fény esküje ?
Szorongó ujjaink érdessége
talán nem is merte
tartani a győzelmet ,
s mikor megszólaltál
félig letagadtál
ott helyben.
Miért nem kérdeztem a fényben 
amikor szemeink 
ott a sötétben
harcot vívtak egymás ellen
s mikor beszélni kezdtél
miért nem ellenkeztem
villogó szenvedéllyel
hogy lezárjam ködös beszéded ?
Földre nézett szemekkel 
éreztem merően nézel 
nyertesként felkészülten ,
s a már üres tenyeremben
simult sietve lyukas tenyered ,
eltűnt varázs fényed
kemény, rideg szívedben.[W.B.]