Háborgó tenger margójára----Vilhelem Maragareta

Csodák működnek körülöttem
varázsként építik értelmem
vad lánggal feltörő kegyelmek
néznek szemembe érdektelen.

Ugyanazok közelednek ,
kik irgalmatlanul gyötörnek
de nem akarok újból születni
csak úszni az elfogyó tengerben 

hol szirének zenéje értelmes
és hanyatt ússzak a kék ég felett
míg a víz karcolja bőröm
a sötét fenekelten indák között .

Néha verekszem egy-egy álom után 
mi foszladozik a karmaim között
bár fák között zúg a fény
én sötétben keresem melegét .

Ugye jó áldozni illatos tengernek
átadom magam némán vizének 
arcomon barázdák , gyökerek
beborítják félreérthetetlen
kínos magányom merevségét
feloldva fényét lelkemnek. {W.B